Eredetileg törpe növekedésű almafajták, nincsenek elágazásaik. A sűrűn álló levelek és virágok miatt azonban az egyetlen, függőleges tengelyükön, akár dézsában is kibírják egész életükben. A biztonság kedvéért azért télre a földbe kell süllyeszteni a dézsákat, hogy a finom fácskák érzékeny gyökerei meg ne fázzanak. Virágzáskor és éréskor a terasz kiemelt helyén pompázhatnak. De a kert bármely, szélmentes, napsütötte helyén jól érzik magukat. Vannak már üvegházban tartható, ősszel virágzó, tavasszal termő „Ballerina” almafajták is. Ezeknek azonban kis ecsettel, minden virágját külön meg kell porozni.
különben Kanada a hazája ennek a különleges koronaformának, de aztán átkerült Angliába, és az egyre kisebb kertek, valamint a teraszon és erkélyen kertészkedők igényeit figyelembe véve nemesítették tovább. A Ballerina-almafa a kifejezetten kompakt növekedésével tűnik ki minden más fajta közül. Nem nő 40-50 cm-nél szélesebbre, mivel gyakorlatilag nem fejleszt oldalágakat.
Kifejlett korában a magassága elérheti ugyan a 3,5 m-t, de a vezérvessző visszavágásával egyszerűen kordában tartható. Dézsába ültetve mindenesetre nem nő olyan magasra, és amúgy is lassabb a fejlődése. Egy-egy dézsás fácskának viszont bármikor találunk egy kis helyet: bármikor letehetjük tetszetős edényben, szoliterként a bejárat mellé; és akár az erkélyen vagy a teraszon is kialakíthatunk apró facsoportot meggy- és almafákból; de akár egy alma-fasövényt is összeállíthatunk.
Alapesetben metszeni sem kell őket, hiszen nincsenek vázágaik sem. Ha a várakozásokkal ellentétben mégis hosszabbra növesztenék az oldalágaikat, akkor két-három rügyre vagy akár teljesen vágjuk vissza ezeket.
