Ma már nálunk is sok kertben láthatjuk télen nyíló, a behavazott ágakon átsejlő halványsárga, vagy rózsaszín virágait. Amerikában, ahonnan származik, szebbnél szebb nevekkel becézték, hívták bűbájdiónak, gyűrűfának, varázsfának ezt a különleges díszcserjét (Hamamelis virginiana), amelynek leveleiből és zsenge gallyaiból máig gyógyító balzsamokat, főzeteket, forrázatokat készítenek. Évelő, lombhullató, szívós cserje ez. Több gyökérből eredő, csavarodó törzsű, hajlékony, szőrös ágakban végződő bizarr bokorrá nő, ha nedves, tápdús, homokos, vagy tőzeges talajba ültetjük magról, vagy dugványról előnevelt csemetéjét.
Amerika indián őslakosai egykor fájó csuklójukat, sebeiket dörzsölték be leveleivel, vagy borogatták annak forrázatával. Korábban a varázsfavíz a cserje vérzéscsillapító hatású tannintartalmú levelének és gallyának erős főzete volt. Csípős kivonata alapvető gyógyszer az Egyesült Államokban, amelyet vágások, zúzódások, aranyérbántalmak és izomfájdalmak ellen alkalmaznak. Évente 4 millió liternyit adnak el belőle. Ott ez az egyik legelterjedtebben alkalmazott gyógynövény.
A varázsmogyoró ágában, kérgében, illetve leveleiben nagyobb mennyiségben találhatunk ún. tanninokat, flavonoidokat, szaponinokat és esszenciális olajokat, melyeknek összehúzó, tonizáló, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő és nyugtató hatásaik is vannak. A varázsmogyoró kivonata emellett fertőtlenít is, sőt a baktériumok és vírusok ellen is felveszi a harcot.
A nálunk növő varázsmogyoró hibridjeinek már bizonyára sokkal kisebb a gyógyír-tartalma. De ez attól függ, milyen tápanyagokkal ellátott talajban fejlődhet. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy még tájainkon is erőteljes az antiszeptikus, vérzéscsillapító és gyulladásokat gyógyító hatása.
