Ma már, a világot járva, sok mindenre rácsodálkozik az utazó hazánkfia. Például, Madagaszkár szigetén erre az örökzöld, liánszerű Lángoló tölcsér kúszónövényre (Pyrostegia venusta), amely egészen beborítja a kerítéseket. A levelek fényesek és zöldek, a levélkék párban helyezkednek el, a középső hosszú, 3 ágú, csavarodó indával. A tömött virágfürtök a levélnyílásokban, a hajtáscsúcsokon alakulnak ki. A 6 cm hosszú, csöves élénk narancsvörös, viaszos, tölcséres virágai dús fürtökben nyílnak, még fényes, zöld levelei sem látszanak ki alóluk.
A vízesésként leomló, színes virágözön láttán, van, aki leszakít egy-két hajtást, hogy műanyag fóliába csomagolva „hazacsempéssze”, hátha megéled. Ha június, vagy július hónapban ültetik el a csúcshajtásokat, szépen meggyökeresedhet „agroperlit” és tőzeg 1:1 arányú keverékében. Persze, vetőmagról is termeszthető, s tűzdeléssel szépen fölnevelhető. Csakhogy nálunk edényes, (nyáron a szabadban, télen a fűtött helyiségben tartható) szoba- (még jobb, ha melegházi) növényként lehet csak nevelni. Virágzása ugyanis a téli hónapokra esik. De az a látvány megéri a fáradságot.
Persze, közben nem árt tanulmányozni öntözési, pihentetési, hő-és fényigényeit. Könnyű megjegyezni virágait jellemző, találó magyar nevét: lángoló tölcsér.
Örökzöld, erőteljesen terjeszkedő kúszónövény, amely akár 5 m magasra is megnőhet. Lombozatát zöld levelek alkotják, amelyek 2-3 levélkéből állnak, szemben állnak, 4-8 cm hosszúak és 3 elágazó indákkal rendelkeznek. A téltől tavaszig megjelenő narancssárga virágok sűrűn állnak, és 5-9 cm hosszúak. Beporzásukról eredeti helyén a kolibrik gondoskodnak. A termések sima, 3 cm hosszú, barna kapszulák.