A káposzta gyógyító ereje egész sor betegség esetén hatékony. Nyers leve hasonló összetételű, mint a gyomor és a bél nyálkahártyája által termelt védőanyagoké, ezért gyógyítja (napi 2 dl nyers káposztalé) a gyomorfekélyt. Kéntartalma a légzőszervek fertőzésének kialakulását gátolja. A vérszegénység ellenszere is, mivel sok benne a vas és a klorofill. Számos rákellenes hatóanyagot is tartalmaz. (A legutóbbi kutatások szerint a lila káposzta a legtöbbet.) Magas a jód-, kalcium-, kálium-, nátriumtartalma.
Gyulladáscsökkentő hatását réges-rég felismerték. Puhára tört leveléből borogatásokat készítettek. A tejsavas erjesztéssel savanyított káposzta ugyancsak egészségvédő, étvágyjavító, emésztésszabályozó, a vércukorszint egyensúlyát kialakító hatásokban gazdag. Az utóbbi évtizedekben fogyókúrás hatásáért is népszerűsítik. Tápláló és ízletes, hagyományos és reformételek egész sora, nyersen vitamindús saláta, gyógyító és üdítő ivólé készíthető a káposztából.
Remélhetőleg nem érték kinn korán beköszöntő fagyok a télre szánt káposztát. Az esős időben sok vizet szívott magába, ha nem tudna belőle kifolyni, elpárologni, könnyen romlani kezdene. Ha csak lehet, száraz időben szedjük, s legalább néhány napig tartsuk laza prizmákba rakva, a fejeket lefelé fordítva, szellős, csapadéktól védett helyen. Ezalatt befejeződhet az utóérése, ezt a zöld színű, borító levelek kifehéredése jelzi. A sérült felső leveleket éles késsel vágjuk le, a rejtett sérüléseket is vágjuk ki. Válasszuk ki a tárolásra, téli nyers felhasználásra szánt fejeket. Ezek még a komoly fagyok beállta előtt kerüljenek a tárolóba (pince, kamra, verem, prizma).
