Nálunk is megterem

Vajon, ha folytatódik éghajlatunk egyre érezhetőbb felmelegedése, megváltoztatja-e és hogyan, hagyományos gyümölcs- és zöldségtermesztésünket? A fontolva haladók szerint nincs szükség sietségre, a minden újért lelkesedők viszont már keresik, mivel gazdagíthatja kertünket az enyhébb telekkel, forróbb nyarakkal érkező „globális klímaváltozás”.
Nos, mind a fontolva haladók, mind az újért lelkesedők tudhatják, az utóbbi évtizedekben annyi az újdonság zöldségből és gyümölcsből, hogy a bőség zavarát érezhetjük.
Vegyük csak az őszibarackot, a kopaszbarackot, az egyre rövidebb tenyészidejű, vagy átteleltethető zöldségféléket, a mediterrán tájakról származó, de már nálunk is termesztett tökféléket, a feketegyökeret, a Dél-Amerikából származó földimogyorót, a Kínából származó kivit.

A datolyaszilva

Ilyen szép magyar neve van, s közben nem merjük kimondani, nehezen jegyezzük meg a „kaki”, „hurma”, „hurmikaki” elnevezést, amelyeken az áruházak polcain szerepel. A datolyaszilva (Diospyros kaki) fájáról azt tartják, négy erénye van: hosszú életű, árnyékot ad, madarak fészkelhetnek rajta és nincsenek kártevői. Az ötödik erény, illetve fő erénye, amiért ültetik, mégis a gyümölcse, amely a fajtától, fájának életfeltételeitől függően lehet 10, 20, de akár 50 dkg-os is. A narancsszínűre, pirosra vagy barnára érő gyümölcs lédús, üdítően édes. Sok vitamint tartalmaz. Igen magas a béta-karotin-tartalma. A görög elnevezés szerint ez „az istenek gyümölcse”.

Ma már több hibrid-fajta van, amely (a kiviéhez, vagy a fügééhez hasonló) megfelelő körülmények között nálunk is termeszthető. Hidegtűrésük mínusz 12-15 C fokig terjed. A csemetéket azonban védeni kell kevésbé alacsony hőmérséklet esetében is. Különféle megoldások lehetségesek. A gyékényes, fóliás takarástól a konténeres nevelésig.

Ez utóbbi télre áthelyezhető a télikertbe. A virginiai datolyaszilva ( Diospyros virginiana) számunkra a legígéretesebb. Hibridjei fagytűrőbbek, már kipróbáltan terem a Meader, Ruby, Campbell, NC10, Yates, Szukis fajta.

Jó, ha tudjuk, hogy az ébenfa (Diospyros digyna) 25 m magasra nő, Az örökzöld fáján termő ébenszilva olajzöld színű gyümölcs, amely éretten barnássá válik. A húsa krémszínű, vagy csokoládébarna. Az íze is olyan, mint a csokoládéé. Kalóriamentes csokoládénak is nevezik. Rendkívül keresett, s közkedvelt. Nálunk (egyelőre) üvegházakban próbálkozhatunk a termesztésével.

A pekándió

A diófélék a jövő élelmiszerei. Nagy mennyiségű fehérjét, B-vitaminokat, magnéziumot, cinket, vasat tartalmaznak. Az ésszerű táplálkozás híveinek étrendjében nélkülözhetetlen szerepük, helyük van. A közép-európai kutatók és szakemberek figyelme most a pekándió, más néven hikori (Carya illinoensis) felé fordult. Talán különleges élettörténete miatt is. A régészeti leletek szerint már 34 millió évvel ezelőtt föllelhetőek a Carya nemzetség diói, szinte Földünk minden égtája alatt. A mérsékeltté vált égöv alatt azután 2 millió évvel ezelőtt kihaltak. A ma termesztett pekándió az 50 m magasra is megnövő hikori fa termése. Ez a sima, könnyen feltörhető, vékonyhéjú dió (fajtái szerint) 1,5 – 8 cm nagyra nő. A mai vékony héj a nemesítések eredménye. (Eredetileg kézzel feltörhetetlenül vastag volt a héja, indiánok adta neve is azt jelenti, „kézzel törtetetlen dió”.) A termés nagyobb méretű makkra emlékeztet.

A dió bele világosbarna, édes, rendkívül ízletes. A mi diónktól (Juglans regia) abban különbözik, hogy nincs kesernyésen fanyar mellékíze. Tápértéke az összes diófélék közül ennek a legmagasabb. A legjobb fajtáknak azonban 240-250 fagymentes napra van szükségük évente. Az újító szándékú kutatók már több mint száz esztendeje elkezdték a hidegtűrőbb fajták kinemesítését. Ma már vannak 140-160 fagymentes nappal beérő ún. északi fajták. Igaz, hogy termésük lényegesen kisebb méretű (2-2,5 cm), viszont nagyon jóízű. Az angolszász országokban olyan elterjedt a pekándió termesztése és a fogyasztása, mint nálunk a közönséges, hazai dióé. A Carya nemzetséghez tartozik még a fehér hikoridió (Carya ovata), a kagylóskérgű, vagy királyhikori (Carya laciniosa). Ma már rengeteg fajközi hibridje van.(A mi éghajlati viszonyaink legjobban a pekándió és a hikori keresztezéséből keletkezett hikan termesztésének felelnek meg. Ezt „természetes hibridnek” is nevezik, mivel az anyanövény tulajdonságai, nem pedig a két fajta célzott jó tulajdonságai öröklődnek nagyobb mértékben.

Akit érdekel a termesztése, csak oltott facsemetét vásároljon. Számítson arra, hogy a fa lassan ugyan, de hatalmassá fejlődik.

Ültetési helye dél-délnyugati fekvésű legyen. Csemete korban téli takarást igényel. A tápanyagok közül a cink hiányára nagyon érzékeny. A kártevőktől, gombás betegségektől a többi gyümölcsfához hasonlóan kell védeni a hikandió fáját is. Őshazájában előfordul, hogy kiszárad, hogy miért, az okát még nem derítették ki.

A régebbi EU országok szaküzleteiben és a különlegességeket forgalmazó csehországi cégeknél beszerezhető északi pekándió fajták: Boltens s-24, Busseron 1930, Campbell NC 4, Colby, Peruque, Snaps, Campbell NC 14. Hikoridió fajták: Weschecke, Nelson, Glover, Shellbark-Henry, Fayette, Keystone. Hikandió fajták: Burton, Dooley, Bixby.