Szilveszter
Ez az a nap, amikor (csaknem) mindent szabad. Még a szilveszteri szokások biztonságos egyhangúságából kilépni is. Például, mi lenne, ha legalább minden szökőévben egyszer előkelő vendéglőbe, szórakozóhelyre menne, aki az otthon üléshez szokott? Ha másért nem, hogy elleshesse, milyen fantasztikus hidegtálakat, különleges ételeket tálalnak a mesterszakácsok. Aztán, a közbeeső esztendőkben, ha társaságot hív, meglepheti vendégeit néhány újdonsággal.
Mi lenne, ha egyszer a legjózanabbak is kilépnének a hámból? Vagy, ha csupa karácsonyi maradékból, olcsó, de vidám évbúcsúztatót rendeznének? Minden lehetséges. De számolni, szervezni, azért tudni kell.
Kiket hívjunk meg? A savanyú Sógort, az álomszuszék Szomszédot? Inkább maradjanak otthon, ha mi jókedvre vágyunk, könnyű hangulatra, vidám nevetésre.
Békéltetés, Befolyásosék megnyerése, üzleti haditanács összehívása a (hátsó) szándékunk? Hagyjuk a konspirációt máskorra.
Most lazítani kell, önfeledten vigadni. Akikről tudjuk, nincs hátsó szándékuk, hogy szeretnek bennünket, akikkel jól érezzük magunkat – azokat hívjuk szilveszteri vendégségbe. Akik még megvannak, s örülnek a meghívásunknak.
Tanácsunk: Hagyományaink (babonáink?), ilyenkor óva intenek, hogy baromfiból készült ételeket együnk, vagy kínáljunk. Szétkaparja a szerencsét.
Ugyancsak megszívlelendő szabály, hogy férfi kívánjon először boldog újévet. Tehát a nők ne siessenek (jó előre) a szerencsekívánatokkal! Egész évben haragudni fog rájuk az, akihez csak figyelmesek akartak lenni (mert azért olyan esztendő nincs, amelyben bosszúság, kellemetlenség ne érné az embert). Várjuk meg, amíg akad a családban, rokonságban egy férfi, aki ránk, nőkre köszönti az újévet.
Ugyanez vonatkozik a legelső napra. Ilyenkor ne induljon látogatóba a nő, mert a háztól, ahová belép, elviszi a szerencsét.
Még az egyenjogúság hívei is legyenek tekintettel mások szokásaira, hiedelmeire. Gondoljanak bele, egy egész évről van szó!
Egyharapások, falatkák
A legolcsóbb és a legegyszerűbb, egyben a legkáprázatosabb és a legkívánatosabb falatok az asztalunkon. Sós kekszre, sajtos tallérra,
burgonyasziromra, szárzellerre, vagy salátauborka szeletekre kenhetjük a különféle krémeket, habokat. De tölthetjük fagylalttölcsérbe, zöld, piros, sárga paprikába, tekerhetjük sonka- és sajtszeletbe, fantáziánk, ízlésünk szerint.
A fűszeres karácsonyi sültek maradéka kiváló alapanyag. Főtt tojással, mustárral kell csak elkeverni, ízesíteni, és az egyik kenő már készen is van. A sajtos kenőhöz az ún. márványsajtok, vagyis rokfortok(nálunk a Niva), és a vaj (vagy margarin) keveréke a legfinomabb. Aki akarja, zöldfűszerekkel (metélőhagyma, zsázsa, kapor, bazsalikom) is megbolondíthatja. Külön sláger, borkorcsolya a fokhagymás kenő. A tojásos kenőhöz őrölt fehérborsot, mustárt éppúgy keverhetünk, mint finomra vágott zöldpetrezselymet, vagy metélőhagymát. Akinek nincs legalább egy botmixere, húsdarálón is ledarálhatja a kenők alapanyagát. De a legjobb, ha habosra turmixoljuk. A sonkahabot készíthetjük csak habbá vert tejszínbe kevert, apró kockákra vágott sonkából, de reszelt tormával összekevert tejszínhabból is. A sajtok, a halak, a kolbászfélék mind-mind lehetnek a kenők, krémek, habok alapanyagai.
Ha a meghívottak között vannak gyomrukat kímélő, vonalaikat féltő vendégek is, számukra készíthetünk teljes kiőrlésű lisztből sütött, barna kenyérre kent, kalóriaszegény sajtból, zöldfűszerekből kevert „dominó”- t, vagy ugyanezt a kenőt halmozhatjuk uborkaszeletre, félbevágott piros paradicsomra, almakarikákra is.
Azért jobb az egyharapás, mint a szendvics, mert amit erre rákenünk, vagy fogpiszkálóval feltűzünk, nem potyog le a kifliről, a kenyérről, az „alapról”. És, hogy annyiféle van belőle. S mindegyik csak egy falásnyi.
Tanácsunk: Ha nagyétkű barátunk, mindig éhes kollégánk érkezik elsőként, inkább kínáljuk meg – előételként – egy szeletnyi hússal, egy tányérnyival a főételből. Különben felfalná az egész tál egyharapásunkat! Kedélyesen is megoldhatjuk, kérjük fel, legyen ő a főkóstolónk.
A főétel
Attól függ, milyenek a lehetőségeink. Mennyit akarunk a vendéglátásra költeni. A legtöbb családi házban ez a disznótorok időszaka. Hurka és kolbász, pecsenye kerül a tálra, ha erre szánja a vendéglátó. És „minél többször melegítik, annál jobb lesz”, akad még egy félfazéknyi töltött káposzta is. Ez igazi gazdag, kiadós vendéglátás. Jóleshet éjfélkor a kocsonya is. Különleges, az alkalomhoz illő – és nem túl drága étel. Van, ahol a vadászzsákmányból készülnek kiváló sültek, pörköltek, vadas szeletek. De ez már a vadásztanyák, hétvégi házak igazán laza szilvesztere. Manapság a malacsült sem ritkaság a szilveszteri asztalon. Nem könnyű jól elkészíteni. És a választékos körítések, a pezsgős párolt káposzta, a habkönnyű keltgombóc, vagy a házi savanyúságok is fontosak hozzá.
A legtöbb szórakozni vágyó társaság azonban már „rá sem bír nézni” a húsra, különösen nem a rántott szeletre. Hát ne terheljük a gyomrukat. Vegyük talán „olaszosra” az asztalt. Annyi a kitűnő, nem túl drága tésztaféle! Akár salátákhoz keverjük, akár szószokkal, sajttal kínáljuk, úgy kóstolhatja végig mindenki, hogy nem rontja el a gyomrát.
Tanácsunk: Tanuljunk már meg végre salátákat kínálni, salátákat enni! A legfontosabb, hogy a felöntő levet ne a régi, ecet, cukor, víz, módon készítsük. Ilyenkor ne sajnáljuk magunktól, vagy vendégeinktől a citromot. Ennek a levéhez aztán mustárt, olajat, főtt tojás sárgáját, vagy zsírszegény joghurtot, különféle zöldfűszereket, a többi összetevők szerint keverhetünk. A friss uborka, a paprika és a paradicsom most is kapható. De a konzervált cukorborsó, zöldbab, csemegekukorica, a spárga, az előfőzött brokkoli mind finom, egészséges és nagyon étvágygerjesztő. Főleg ilyenkor, a nagy, karácsonyi evészetek után.
Belépés – csak fiataloknak!
A tizenévesek a legszívesebben olyan helyre vonulnak, ahol nem zavarják őket a szülők. Még jobb, ha ez olyan hely, ahol ők sem zavarják (túlságosan) a szomszédokat. Akár készen vett pizzát esznek, akár a szülők által elősütöttet szedik elő, azért nem árt, ha a hosszú, átmulatott éjszaka folyamán egyszer esznek egytálételként, már korábban megfőzött káposztalevest, babgulyást, vagy virslis lencselevest. És ha hajnalban ismét ennének, még mindig jöhet a sültkrumpli. Sajttal, köménymaggal, vajjal. A fokhagymás pirítós is igazi balzsam a másnapos gyomornak. De a gondos szülő, jó, ha hajnalban „hazanéz”, hogy frissen megsüssön egy-két tepsi minivirslit pongyolában. Micsoda pazar étel a mindig éhes fiatal gyomornak! Közben pedig szétnézhet, rendben van-e minden, nem vették-e túl szabadosra a „Szilveszterkor mindent szabad!” elvet a gyerekek.
Tanácsunk: Hiába mondatja a szülővel a féltés, a tapasztalat, hogy csínján az alkohollal, próbáljátok meg alkohol nélkül. Ma már azzal is beéri a legtöbb, ha a gyerek tud (még) mértéket tartani. Nemcsak a sör fogy, a tömény is, ezt a gyümölcslevekhez, a kólához, vagy a tonikhoz keverik. Van, aki a szédülésre, van, aki a gátlások, szorongások fellazulására vár. A jókedvre, amelyhez már sokaknak nem elég a zene hangzavara. És ráadásul mindenütt akadhat egy bajkeverő, vagy hívatlan vendég, aki törni-zúzni akar, beleköt másokba, vagy észrevétlenül kábítószert kever a többiek italába. Jó lesz résen lenni. Alaposan megválogatni, kit lát vendégül a baráti társaság. És úgy intézni, mindig legyen legalább két-három józan, aki vigyáz a túlságosan laza többségre. Ez, az ifjúság mai mulatozási, szórakozásai szokásai szerint (talán) nem túlságosan „komoly” követelmény. Ha nemkívánatos viselkedésével valaki zavarja a többieket, semlegesíteni kell. „karanténba helyezni” egy külön, jól zárható helyiségbe tuszkolni, hadd aludja ki magát.
A szomszédokat időben meg kell kérni, legyenek türelmesek, bírják ki azt az egy éjszakát. Akkor elkerülhető a feljelentés – csendháborításért.
Az italok
A pezsgő a menő, de van, ahol borozni jön össze a társaság. A miből mennyi, ki mit tud és bír, az összeszokott kollégák, haverok, rokonok vagy barátok számára nyilvánvaló. Ki-ki pálinkát, konyakot, vagy viszkit kér „bemelegítésként”. Ásványvízből, alkoholmentes üdítőkből lehetőleg több legyen a készlet, mint szeszes italból.
Tanácsunk: Ne erőltessük a cukorbeteget, az absztinens (volt alkoholista) vendéget, hogy csak egy korty pezsgőt, bort, stb. fogyasszon legalább. Gyümölcslével, teával, sőt ásványvízzel is lehet koccintani. A jókedvet nem feltétlenül az alkohollal kell ébren tartani. Figyeljünk végre egymásra. Meséljünk vidám történeteket. Meséljünk vicceket! És csak a himnusz idejére kapcsoljuk be a tévét. Mindenki csak annyi szeszes italt fogyasszon, hogy másnap ne fejfájással, gyomorrontással kezdje az újesztendőt.
Van, aki forrón szereti
Igazán kiadós és kívánatos a melegszendvics. Zsúrkenyérre kent krémekkel, tojással, zöldfűszerekkel, lehet sajtos, húsos, kolbászos, sonkás, vagy zöldséges. A készen kapható réteslapokat, leveles tésztát is megtölthetjük ugyanezekkel az alapanyagokkal, vagy akár mángoldos, parajos, káposztás töltelékkel is. „Magyar pizzánk”, a jobbnál-jobb lepények is rengeteg változatban elkészíthetők. Szalonnás, hagymás, kolbászos, zöldséges, vagy lecsós-tojásos változatban. A lángost pedig még főételként is kínálhatjuk. A hűtőben tartott tésztáját külön programként, „Ki süti szebbre!” vetélkedőként is felfoghatjuk. És a pogácsák! A töpörtyűs, a brindzás, a sajtos, a túrós, vagy a csak melegen jó burgonyapogácsa! Még szakácskönyv sem kell hozzá, hogy megjegyezzük, háromszor huszonöt deka hozzávalót egy-két csipetnyi sóval összegyúrunk, pihentetünk, hajtogatunk, majd kiszaggatjuk. És már ott illatozik az asztalon. De csak néhány percig, mert a vendégek azon frissiben elkapkodják!
Az „érettebb nemzedékek” szívesen kortyolgatják a puncsot, a forralt bort. Legyünk tekintettel teherírásukra, amikor a hozzávalók arányát összeállítjuk.
Szilveszteri puncs
Hozzávalók: Fél liter tea, 2 narancs és 2 citrom leve megszűrve, fél liter fehérbor és 3 dl rum.
A hozzávalókat a rum kivételével összekeverjük, kevés reszelt narancs- és citromhéjjal fűszerezve jól felforraljuk. A tálalás pillanatában keverjük hozzá a rumot, és forrón poharakba töltve adjuk az asztalra.
A kicsinyek rendszerint felébrednek éjfél körül. A felnőttek hangos beszélgetése, nevetése, vagy a petárdák pufogtatása, máskor a szülő felveri őket. És ilyenkor, mielőtt pityeregni kezdenének, megcsodálják a kinti tűzijátékot. Hadd koccintsanak ők is a felnőttekkel. Készítsünk számukra különlegességet:
Gyermekpuncs
Azonos mennyiségű gyümölcsteát és ribiszke-, vagy meggyszörpöt, vízzel hígítva, forraljunk fel. Egy kis fahéjjal fűszerezve, miután kissé kihűtöttük, citrommal, mézzel ízesítve töltsük hasonló pohárba, mint amilyenből a felnőttek isznak. És már koccinthatunk is, azután a gyermekek aludhatnak tovább.
Csak a szépre emlékezem
Ez legyen a jelszó. Ne emlegessük fel később, sem idegen társaságban, sem az érintetteknek, ki mennyire volt spicces, hogyan tette a szépet valamelyik vendégnek. Vagy, hogy megitta a hűtőből a savanyú uborka levét, netán, hogy elaludt „egy rózsaszínű kádban”. Örüljünk, hogy mindenki jól érezte magát. Hogy ez miből fog kiderülni? Arról, hogy elhangzik a kívánság, ezt meg kell ismételni. Jöhet a pótszilveszter, vagy egy esztendő múlva a hasonló évbúcsúztató, valahol, valamelyik barátunknál.
Örüljünk, ha megérjük még – egészségben, barátságban, szeretetben!
