Az a kerti szalmavirágot nem sokkal a bimbók felpattanása előtt vágja le. A leveleket húzza le a szárakról, kis csokrokat készítsen, a virágfejeket lefelé lógatva, szélárnyékba akassza ki szárítani. Fontos, hogy szárítás közben ne érje napfény a virágokat, mivel kifakulhatnak tőle. Az így kiszárított virágokat később felhasználhatjuk, dekorációk készítéséhez, addig tároljuk őket portól védett, száraz helyen.
A kis szalmarózsát csak akkor szedje le, amikor a virágok kezdenek kinyílni és a szalmafejek belső, sárga korongja – ami később, a szárítás alatt feketére színeződik – még nem látszik. A virág is hasonló állapotban szedhető.
A napsugárkát akkor kell levágni, amikor a külső virágszirmok kibomlottak, és a fészekvirágzat külső kerülete éppen nyílik. Virágaiban júliustól akár egészen szeptemberig gyönyörködhetünk, ha pedig megszárítjuk, akkor akár éveken át. Szárított virágként kifejezetten tartós, színét hosszú ideig megőrzi. A napsugárka magvetéssel szaporítható, a vetőmagot március végén, április elején kell elvetnil.
A sóvirág és a fátyolvirág kinyílt virágját vágja le összekötve, árnyékos helyen szárítsa.
Az egynyári kerti virágokat is lehet szárítani. A lényeg, hogy a leszedett virágokat lehetőleg gyorsan szárítsuk meg, nehogy gombák támadják meg őket. A szárításhoz száraz, meleg helyre van szükségünk, de a növényeket ne hagyjuk túl sokáig ebben a helyiségben, ugyanis a túlzott szárítás a tartósság rovására megy.
Bársonyosabbak és tartósabbak lesznek a növények, ha az első pár napban párásabb helyen tartjuk őket. Magát a szárítást félárnyékos helyen végezzük. A csokrok nem lehetnek túl nagyok, és szabadon kell hogy lógjanak. Egy száraz északi fekvésű ablak különösen jó erre a célra.
