Új divat van terjedőben: a „télen is frisset a kertből” divatja. A világhálón dicsekednek egymásnak a kertészkedő háziasszonyok. Felsorolják, mi minden télálló van még novemberben, decemberben is a konyhakertjükben.
Kezdik a bimbóskellel, folytatják a leveleskellel, zöldpetrezselyemmel, sorra veszik a kint telelő póréhagymát, a téli kelkáposztát, fekete gyökeret.
Sőt, van, aki a téli salátát a szabadból! „mozgalomnak” hódol.
Talán az enyhébbre forduló időjárás, a rövidebb ideig tartó havas tél is belesegít ebbe a szemléletváltásba.
Mindenesetre, jó, hogy komolyabban veszik az emberek a vitaminok szerepét a táplálkozásban, s a maguk módján, körülményei közepette, az a törekvésük, hogy egyre több friss zöldségféle, ezzel együtt több vitamin legyen a család étlapján ilyenkor, télidőben is.
Ami a bimbóskelt illeti: nagy leveleit nem szabad leszedni, ezek védik a jégtől, hótól, fagytól. A bimbókat, vagyis a kis rózsácskákat alulról felfelé kell szedni. Hótakaró hiányában, decemberben ki kell ásni a földből, a csúcsát és a nagy leveleket el kell távolítani és hidegágyba, nedves kerti földbe be lehet vermelni. De le is lehet szedni a bimbókat, s előfőzve, mélyhűtőben tárolni.
A leveleskel általában nem igényel téli védelmet. Ha lehet, inkább az alacsonyabb fajtákat kell termeszteni. Ezt is alulról kell szedni, felső levelei még mindig nőnek.
A fagyott, friss zöldséget azonnal fel kell használni. Első főzőlevét le kell önteni, hogy ne maradjon édes az íze.
A fekete gyökérből csak annyit kell kiásni, amennyit frissen felhasználunk. Az ágyásban maradt gyökereket vastagon letakarhatjuk falombbal, hogy könnyen hozzáférhessünk.
