Amikor nem fagyos a föld, ássuk ki a rebarbara néhány tövét. Tőzegbe, vagy nedves földbe ültetve tegyük sötét, mérsékelten meleg pincébe, hajtatható. Tartsuk a talaját kissé nedvesen. Hat hét múlva szedhetők az első levélnyelek.
A rebarbara most, télen is hajtatható. Ha túl száraz a tárolásra használt kamra, vagy a pince, tegyünk egy széles tálba, lavórba nagyobb köveket, vagy téglákat. Öntözzük meg, s ne hagyjuk kiszáradni. Párolgásával pótolja a nedvességet. Ha viszont túl nedves a tároló levegője, állítsunk sóval teli tálat a helyiségbe. Ez felszívja a nedvességet. A legjobb, ha két adag sót cserélgetünk. Amikor az egyik nedves lesz, a sütőben kiszárítjuk. Közben a másik adagot tesszük a tálba.
Nagy forgalmú utak mellett sok, környezetre károsan ható nehézfém-vegyület – ólom, kadmium, higany, króm – kerülhet a talajba. Ezeket a rebarbara növények is felveszik, s úgyszólván megmérgezhetik a gyümölcsöt és a zöldségféléket. Ha ilyen helyen van a kertünk, akkor lássuk el elegendő humusszal, ha kell, mésszel, ezek mérsékelik a nehézfém-vegyületek felvételét.
Otthon is készíthetünk virágföldet a másfél éves lombkomposzt átrostálásával. Ezt egy lyukacsos fenekű ládába töltjük, s letakarjuk fekete fóliával. Miután napos helyre téve a ládát, a giliszták visszahúzódnak a hűvös talajba, elkezdik a föld „feldolgozását”. Áprilisban, májusban porhanyós virágföldünk lesz, adhatunk hozzá még hosszú hatástartamú virágtrágyát.
