Ilyenkor minden friss, zöld olyan, mintha találnánk. A zsázsa apró, fényes magjait elég, ha egy lapos tálkára terített, rétegnyi vattára szórjuk, s nem túl hideg vizet öntünk alá. És ezt, amíg csak nődögél, hajt a zsázsa, minden nap megismételjük. A fűtőtest fölötti ablakpárkányra téve már másnap tele lesz a konyha, vagy a szoba a fűszeres illattal. És nem kell hozzá még egy hét sem, hogy ollóval „arathassuk” a finom levélkéket, amelyek tele vannak C-vitaminnal. A legtisztább, a legegyszerűbb C-vitamin előállítási módszer. Vajas, margarinos kenyérre, rántottára, salátákra, körítésekre hintve fogyaszthatjuk, de levélkéjét fogyasztjuk párolt húsok, zöldségek mellé is. Mártás, leves is készíthető belőle. Teának is főzik. Enyhén csípős, kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztető íze van.
Ha kibújtak a hajtások, folyamatosan öntözni kell őket, a zsázsának nagy a vízigénye. Ne felülről locsoljuk, mert a gyenge kis növénykék kidőlhetnek. A vetés utáni 12-14. napon már szép, zöld vetésünk lesz. Ha elkezd lombleveleket növeszteni a zsázsa és körülbelül 6-8 centiméteres, indulhat a betakarítás. A zsázsának a szárát és a szikleveleit esszük, esetleg az első zsenge lombleveleket. A kifejlett növény levelei azonban már rágósak, élvezhetetlenek, úgyhogy ne várjuk meg, amíg nagyobbra nőnek.
Mivel a levágott növények nem sarjadnak újra, célszerű hetenként egy-egy edénnyit vetni, így mindig lesz vágható és fogyasztható zsázsánk.
