Szlovákiában felmérést végeztek különböző korosztályokhoz tartozó emberek között. Tízes skálán kellett megjelölniük, mennyire nyugodt az alvásuk, illetve alvászavarnak tartják-e éjszakai ébrenlétük, felriadásuk, forgolódásuk előfordulását, ezek gyakoriságát. A megkérdezettek 77 százaléka a 3-as skálát karikázta be. Tehát sokkal alaposabban kellene foglalkozni azzal, mitől alakul ki már már fiatal korban – vagy akár gyermekek esetében – miért vélik természetesnek az érettebb korúak, hogy alvászavaraik vannak. Sőt, az orvosok is ritkán kérdeznek rá betegeik tüneteire. Még többet kell várniuk – kérniük – ezeknek a tüneteknek a komolyabb kivizsgálását.
A diagnózis a beteg otthonában egyszerűbb, poligráfos vizsgálattal is felállítható. Ezzel az orron keresztüli légáramlás vizsgálható, míg egy mellkasra csatolt szíjjal a légzőmozgásokat figyelik. A beteg ujjára helyezett pulzoximéterrel a vér oxigéntelítettségét és a pulzusszámot követik nyomon. Ennél a vizsgálatnál is regisztrálni tudják, hogy vajon minden mellkasi táguláshoz társul-e légáramlás. Obstruktív apnoé esetében ugyanis a mellkas kitágul, de légáramlás nincs. A vizsgálat során látják azt is, hogy ez a légzéskimaradás hány másodpercig, hány légzésciklusig tart. Látják, hogy ezzel párhuzamosan a véroxigénszint mennyire csökken le. Az eseményeket regisztrálva reggel választ tudnak adni arra, hogy alvásóránként átlagosan hányszor zárult el a garat, hányszor volt alacsony a véroxigénszint, illetve mikor volt a legalacsonyabb. A betegség súlyosságát ezekkel a paraméterekkel jellemzik, ezek alapján tervezik meg a terápiát.
Ha a diagnózist alváslaborban állítják fel, akkor összetett alvásdiagnosztikai vizsgálatokhoz használt poliszomnográfot használnak. Ez a műszer egyszerre több élettani jelenséget monitoroz, és egész éjszaka aktív.
Az alvási apnoé kezelése
Az alvási apnoét mindenképpen kezelni kell, mert bár az alvó alig panaszkodik miatta, a probléma a várható élettartamra és a nappali gondolkodásra is hatással van. Az apnoé kezelési protokollját a neurológiai szakmai kollégiumok írják, a fül-orr-gégészek és a tüdőgyógyászok csak kiegészítik a munkájukat. A kezelés mikéntje mindig a súlyosságtól függ. Ehhez mindig előzetes diagnosztikára van szükség, amely során pontosan felmérik a problémát, jellegét és okát.
Enyhe esetekben – amikor az óránkénti elzáródások száma 5-10 alatti – a beteg gyógyszert kap, általában valamilyen teofillin-származékot. Ha testsúlyfeleslege van, akkor a testzsír-százalék csökkentésére próbálják ösztökélni a beteget. Akinek mélyharapása van, alsó fogsorát alvás közben fogszabályozóval, szájprotézis-segédeszközzel kicsit előrébb hozzák.
Szükség van fül-orr-gégészeti vizsgálatra is, mert egy lelógó nagy lágy szájpad vagy nyelvcsap, egy bedomborodó nagy nyelvgyöki mandula így ismerhető fel. Ilyen esetekben van példa arra, hogy a problémát egyszerű mandulaműtét is megoldhatja. A nagy lágy szájpadot ugyancsak műtétileg lehet megszüntetni, átalakítani – erre is több megoldás létezik.
Gyerekeknél is előfordul
Gyerekeknél sokszor egy részleges mandulaeltávolítással is kellőképpen lehet növelni a garat keresztmetszetét, ami megszünteti az apnoét. Súlyos esetekben, amikor valakinél már nagyon gyakori a légzéskimaradás, a garat nyálkahártyája elvesztette a rugalmasságát, esetleg komoly a testsúlyfelesleg (ilyenkor a garat teljes hosszában elzáródhat), már nem tudnak sem gyógyszert alkalmazni, sem pedig műteni. Ilyenkor csak egyetlen megoldás, a pozitív nyomású légsinterápia (continuous positive airway pressure, rövidített nevén CPAP) jöhet szóba. Ennek lényege, hogy a garatot az alvás során enyhe pozitív nyomással tartják tágan. Ezt a pozitív nyomást egy készülék szolgáltatja, amelyet a beteg az éjjeliszekrényén tart, onnan csatlakoztatja egy csövön, illetve egy maszkon keresztül az arcához. A nyomás nem nagy, nem is kellemetlen: olyan, mintha a beteg egy kis szellőt érezne, ami viszont elég arra, hogy a garat teljesen tág maradjon, a horkolás megszűnjön, és elmúljon minden apnoéra jellemző tünet. A CPAP-készüléket mindig alváslaborban állítják be, miközben alvásstruktúrát is néznek. Az alvás kezdetén egy központi helyiségből távirányítóval kezdik el emelni a nyomást félóránként. A garatot tágan tartó erőket addig növelik, amíg nem látják, hogy beállt a kívánt állapot: a beteg nem horkol, jó az oxigenizációja.
A gyógyulás esélyei
Ha valamilyen strukturális zavar – például szövetszaporulat – okozza az apnoét, amelyet lehet műteni, akkor a gyógyulás teljes lehet. Ugyancsak jótékony hatású a testzsír-százalék csökkentése, ha ugyanis a garatnyálkahártya alá lerakódott zsír eltűnik, megszűnhet a garatot szűkítő ok is: abbamaradhat a horkolás, megszűnhet az apnoé. Az életmódváltás, így a fogyást is segítő testmozgás, az alkoholfogyasztás és a dohányzás mellőzése mindenképpen javítja a gyógyulási esélyeket. Akinek nem orvosolható a problémája műtéttel vagy fogyást eredményező életmódváltással, annak élete végéig CPAP-készüléket kell használnia.
Megelőzés
Az alvási apnoé és a horkolás megelőzését segíti, ha valaki este nem iszik alkoholt, nem szed altatót. Az elhízás kerülése ugyancsak segít megelőzni a problémát: ennek érdekében arra kell figyelni, hogy a testtömeg-index ne legyen 30-nál több, de lehetőség szerint inkább maradjon 25 körül. A dohányzás és a háton alvás kerülése ugyancsak csökkenti a rizikót. Akinek valamilyen strukturális problémája, például mély harapása vagy nagy mandulája van, az elhízás elkerülésére különösen ügyelnie kell, mert esetében csak tovább növeli a rizikót.
A szövődmények
Ha a betegség súlyos formáját nem kezelik, akkor a statisztikák szerint felére csökken a várható élettartam. Ennek oka, hogy ilyenkor nagyon gyakori az éjjel induló stroke és szívritmuszavar. Súlyos problémát okozhat az is, hogy éjjel folyamatosan magas a vérnyomás. Számottevő gondot okoz önmagában az éjjeli fulladás és alvászavar is. Ennek hatása komoly nappali kognitív zavart idéz elő, amely mérhető a figyelemben, a memóriában és a fáradékonyságban is. Ha az érintett terhes nő, akkor a nála jelentkező apnoé a magzatban is oxigénhiányos állapotot okozhat.
Hasznos tudnivalók az alvási apnoéról
– Akinek nincsen hálótársa, aki figyelmeztesse az esetleges apnoéra, annak hasznosak lehetnek az „okostelefonos” ébresztőórák, amelyek valójában az alvásfázisokat követve ébresztenek, de olyan funkciójuk is van, amelyek érzékelik a horkolást. Fölhívhatják a figyelmet arra, hogy az érintettnek problémája miatt orvoshoz kell fordulnia.
– Baj lehet belőle, ha valaki az apnoé miatt jelentkező alvászavarát altatóval próbálja kezelni, az altatók ugyanis csökkentik az oxigénhiány iránti érzékenységet, emellett az izmokat is lazítják. Mindezzel a betegek sokkal súlyosabb apnoét is provokálhatnak, mint amilyen valójában. Az altatók és a nyugtatók alvási apnoénál kifejezetten ellenjavallottak.
– Az utóbbi években már a vezetési jogosítvány megszerzésekor, illetve hosszabbításakor ki kell zárni az alvási apnoét. Aki súlyos apnoéval küzd – a vonatkozó szabályok alvásóránkénti 15 légzéskimaradásban határozzák ezt meg -, csak akkor vezethet, ha ezt az egészségügyi problémáját kezelteti.
Egyértelmű, hogy az elalvás a volán mellett életveszélyes, kockázata pedig alvási apnoénál mindenképpen fokozott.
