A tavasszal és nyár elején virágzó dísz-és fűszernövények magjai mostanában korábban beértek (megszáradtak), mint más, „normálisabb” időjárás mellett. Ne számítsunk arra, hogy a maggyűjtés során egészséges, csírázástatásra alkalmas vetőmagot tudunk gyűjteni az idén. Nem olcsó mulatság a vetőmagvásárlás – de még mindig jobb, mint kifutni a vegetációs időből, s hiába várni, hogy kikeljen a vetőmag.
A maggyűjtés időpontja minden növénynél más és más. Általában a virágzást követően az érés gyorsan bekövetkezik. Ezért állandóan figyelni kell, mikor érkezik el az idő. A nyár vége, kora ősz mindenképpen a maggyűjtés szezonja. A gyűjtés pontos idejének meghatározásához ismernünk kell a növényt, fejlődési ciklusát. Párás időben ne gyűjtsünk. Az első fagyokat semmiképpen se várjuk meg. A magvakat a terméssel együtt gyűjtsük be, és csak később válogassuk ki a őket, amikor már kissé megszáradt a termés.
Elsősorban önbeporzó, önmegtermékenyülő fajok/fajták magjait gyűjtsük. A saját gyűjtésű magról is jól szaporítható növényeknél számolnunk kell azzal, a magtermő növényekétől némileg vagy nagyobb mértékben is, eltérnek az általunk gyűjtött magból nevelkedő utódok, és pedig leggyakrabban a virágaik színében, teltségében, formájában, de a méretében is.
Csak egészséges növényről gyűjtsünk magot!
És még egy figyelmeztetés, „kezdőknek”: ha hibridet ültettünk, vetettünk („F1” jelzi a vetőmagok tasakján), akkor ne akarjunk vetőmagot fogni belőle. Az ebből nevelt növény „visszaüt” az egyikre, amelyikkel keresztezték.
Hogyan gyűjtsük a magokat?
Legegyszerűbb, ha selyempapírral vagy vékony műanyag fóliával bélelt kis láda, kartondoboz fölött rázzuk ki a magvakat a száraz termésekből a gyűjtés helyszínén a növényen hagyva a termést. Amikor már a magvak nagyja kihullott, a termést hordozó szárat letörjük, és így folytatjuk a magvak kirázását. Vannak termések, amiket érdemes utóérlelés céljából szikkasztani, és ezt követően rázni ki a magvakat a termésből.
Esetenként a magkinyerés érdekében a termést szárítani kell száraz, szellős, illetve levegős, de nem közvetlenül erősen napsütötte helyen, majd a magburkokat vagy a tokokat fel kell nyitni. Ilyen körülmények között a papírlapon szétterítve már kellően szárazzá váló termésekből nyerhetjük ki a magvak. A maguktól fel nem nyíló vagy fel nem nyitható magburkokat asztalon elterítve, sodrófával óvatosan szétnyomkodhatjuk.
A húsos termésekből pedig kézzel is kinyomkodhatók a magvak. Gyümölcsök, lédús termések esetében sokszor a legcélszerűbb, ha finom szövetű szitán átpasszírozzuk a gyümölcshúst, és a fennmaradó magvakat átöblítjük, majd papírtálcán megszárítjuk.
Az uborkát, tököt, dinnyét, paradicsomot, paprikát csak teljes érésben szedjük le. Szedés után pár napig hagyjuk még tovább érni a termést, majd vágjuk fel, szedjük ki a magokat. Vízben áztatás, leszűrés és legalább kétszeri átmosás után a maradék gyümölcshúst is távolítsuk el. Ezután kiterítjük, és szárítjuk. (Paradicsomnál az áztatás során, ha az áztatólé tetején habzás, penészedés kezdődik, az nem probléma. Óvatosan öntsük le a vizet, szűrőn keresztül mossuk le a magot és szárítsuk. A csírázásgátló anyag is lebomlik az áztatás során.)
Dugványozás
Amint azt már többször írtuk, számos díszcserje szaporítható félfás dugványról, amihez a hajtások egész augusztusban gyűjthetők. A dugványozás sikere a megfelelő közeg alkalmazása (ez legyen inkább homok, vagy perlittel kevert tőzeg, mint egy pohár víz. Fontos a páradús levegő is, amelyet úgy biztosíthatunk, hogy műanyag zacskóval, vagy befőttes üveggel letakarjuk a gyökereztetőbe ültetett dugványokat. Vannak gyökereztetést serkentő hormonkészítmények is, ezeket is alkalmazhatjuk.
A rozmaring, levendula, zsálya, fukszia, aranyvessző, labdarózsa, hortenzia, gyöngyvessző, mézbogyó és sok máscserje szaporítható így.
