Halottak napján, ha akar, ha nem, mindenki emlékezik. Kora, állapota, élete képei villannak fel, szeretteivel együtt, róluk, majd búcsúzván tőlük. Azután az fájdalom, a hiány nem múló érzése.
Régebben még kevés kénykép készült az együttlétekről, a családi ünnepekről, évfordulókról. Inkább, ami a lelkünkbe égett – fehéren-feketén, – azt őrzi az emlékezetünk, azok villannak fel időnként, vagy naponta. A szerint, ki hiányzik mindig – hiába teltek el évtizedek, amióta elment -, vagy időnként, ha valamiért akarva-akaratlan felidézi a szívünk, vagy egy-egy tárgy, vers, a kedvenc dala, bölcs intelme, tréfás mondása, a mozdulata…
Harmat vagy esőcsepp csillog a krizantém finom szirmain fehéren, sárgán, óriási csokrok különleges virágokból, mécsesek, amelyek éjszaka is szívverésnyi lobogással égnek, vagy néhány óra múlva kihunynak.És egyre több síron művirágokat zörget a szél. Koszorúba fonva, vagy dermedt bokrétaként a sírkövekhez kötözve, nehogy belekapjon a novemberi vihar, s tovább röpítse, más sírokra, vagy a temető kerítéséhez verdesve, megnyomorítva.
A krizantémok, élő virágok épségét óvó, sírjaikat egész évben, szinte minden nap szeretettel gondozók és az ismerőseik, rokonaik nyugvóhelyét is számon tartók közül egyre kevesebben nézik megbotránkozva a művirágos sírokat. Tudják, hogy akiknek ezekkel is törődniük kellene, már nem bírnak egyedül kijárni a temetőbe.
A fiatalabb hozzátartozók meg messzire kerültek a nagyszülők, szülők sírjaitól, falujuktól, városuktól. És csak ilyenkor, Mindenszentek, vagy Halottak napján áll meg a sok külföldi rendszámú kocsi a temető mellett.
Tornalja, Rimaszombat környékén a csehországi, a magyarországi autók, Királyhelmecen a pozsonyi és ausztriai, Pozsonyban a németországi, ausztriai és a magyarországi kocsik keresik a nehezen található parkolási helyeket a temetők környékén.
Egyre több a megélhetésért távoli országokba költöző fiatal, egyre kevesebb a nagyszülők, az ősök nyelvét iskolás korában is megőrző, külföldön születő gyermek… Mint oldott kéve… Most igazán okunk lenne mondani, s felsóhajtani. De a megélhetés mutatja az utat – a legtöbbször csak odafelé, ahonnan évente egyszer legalább haza kéne látogatni.
Legalább annyira odakötözni azokat a frissen még mutatós, de az üvöltő szelekben tépetté, fakulttá váló művirágokat a fejfához, a sírkereszthez, hogy a következő jövetelig le ne szakadjanak onnan.
És valami láthatatlan, de igen szívós kötelékkel ide kéne húzni-vonni, kötözni azokat is, akiket a sikeresebb, biztonságosabb megélhetéssel egyelőre csak a hazájuktól távolabbi, messzi országok kecsegtetnek.
(hme)
Köszönjük!Az utóbbi hetekben számos vélemény hangzott el tévében, rádióban: az összes média szemléltette, a feldolgozhatatlan anyagokból készített koszorúk, ikebanák akadályozzák a keletkező hulladékok összegyűjtését, újra-hasznosítását, illetve megsemmisítését. Minden település, község és város gondja, kiadása lesz a takarítás a Halottak napja után. És megértették a virágkötő műhelyek, vállalkozók és cégek. Szebbnél szebb, természetes dísznövényekből, színes buzogányokból, bugákból, tobozokból és élő fenyőágakból készített kompozíciók közül lehetett választani. Fogadják elismerésünket! A jövő évben se legyen ez másképpen.
