Újra felfedeztem magamnak ifjúságom kedvelt tízóraiját, a tőkehalsalátát, amely már évtizedek óta, kitartóan jelen van a piacon, és amely több szempontból is elhíresült. Elsősorban kiváló íze, és kedvező ára miatt kedvelt étekké vált főleg a diákság és a munkások körében, de jó híre még az anyaországban is ismertté tette.
Az eredeti Kofola és néhány sajtfajta mellett Szlovákia egyik talán legismertebb védjegye lett ez a „treszka” néven közismert, majonézes halsaláta. Sajnos, az itteni magyarság nagy része is ebben a formában használja a nevét, ami egy magyar szájából épp olyan rosszul hangzik, mint a pongyola nyelvhasználatunk szemléltetésre gyakran idézett párky (a virsli), a horčica (mustár), vagy a tepláky (melegítő).
♠
Sokaknak elcsépeltnek tűnhet a téma, de úgy gondolom, időnként nem árt vissza-visszatérni e nyelvrontó jelenséghez. Ezen kívül a szlovakizmusok használata helyenként nyelvi bonyodalmakhoz, félreértésekhez is vezethet.
Ezért aztán vásárláskor inkább körülírom, mit szeretnék, vagy egyszerűen rámutatok.
Legutóbb is, így szólítottam meg, az ez idáig magyar ajkúnak ismert eladót, aki egyébként ízes helyi tájszólással beszélt magyarul, szlovákul meg félreérthetetlen magyar akcentussal.
– Kérek húsz deka halsalátát. – Igen ám, csakhogy a tőkehalsaláta mellett volt egy másik is, amelyet a fantáziátlan “Halsaláta” (Rybací šalát) néven forgalmaznak. Ennek íze és állaga egész más kategória, látszanak benne a marinírozott haluszonyok, számomra ezért nem valami gusztusos. Az ifjú leányzó ebből kezdett el adagolni, mire szóltam, ne ebből, hanem a másikból kérek
– De hisz az treszka! – Vágta rá őszinte meglepetéssel, de szemrehányóan.
– Így is lehet mondani, de szerintem inkább tőkehalsaláta – nem hagytam magam.
– Nekem treszka, én nem magyar vagyok, hanem szlovák – vágta rá durcásan, becsomagolta, és a pultra csapta.
Keserűen vettem tudomásul, a leányzó inkább megtagadta a nemzetiségét, mintsem beismerte volna nyelvi igénytelenségét vagy tájékozatlanságát.
Ez egy apró, látszólag jelentéktelen mozzanat, de ha az ilyen és ehhez hasonló esetek összeadódnak, végül hozzájárulnak nyelvünk elsorvasztásához. Pedig kiküszöbölni valójában nem is oly nehéz, elég egy picit igényesebben odafigyelni a helyes nyelvhasználatra.
Azt hiszed, ez itthon nem így van?
Amikor a „csaj, csávó” természetes „magyar” szavak, ahol lassan kikerül a helyesírási szabályzatból a j és az ly közti különbség, ahol ciki minden, ami magyar és sorolhatnám…
Üdv
UI. Az a halsali finom 😊