A betakarítással párhuzamosan már a következő esztendőre gondolunk: melyik ágyásba mi kerül majd, miből lett jó a termés, miből silányabb. És tanulunk is saját tapasztalatainkból, meg a jószomszédi tanácsokból.
A gyökérzöldségek közül még a petrezselyem vár a felszedésre. Hasonló az eljárás, mint a sárgarépa és a zeller esetében. A tárolása is ugyanolyan. De ne felejtsük el, a mezei pocok imádja. Dróthálóval béleljük a ládát, a rekeszt, vagy védjük a pinceablakot, ha nem akarjuk, hogy hozzáférjen. A zöldjét megmosva, szárítva fagyasztóba adagoljuk, hogy télen is jusson belőle, amire kell. Hiszen szeretjük az illatát, ízét. Persze, fólia sarkában, vagy védettebb ágyásban hagyhatunk néhány gyökeret, ezekről a zimankós hónapokban is friss zöldet szedhetünk.
A káposztafélék még várhatnak (attól függ, mikortól fenyeget a fagyveszély). Száraz időben szedjük a téli fejes káposztát. (Esős időben nagy a víztartalma, a levelek könnyen rothadni kezdenek.) Ha felszedtük (tájainkon általában levágják a talaj szintjén a gyökeréről), szellős, védett helyen szikkasszuk torzsával felfelé, vagyis „fejjel lefelé”, legalább egy napig. A kelkáposztát gyökerével együtt szedjük fel, s elég nagy gyökérrészt hagyjunk rajta később (ne vágjuk le a torzsáját tárolás előtt se), úgy kevésbé hajlamos a rothadásra. A karalábét is gyökerestől szedjük fel, majd szikkasztást követően, legalább 2 cm-es csonkra vágjuk vissza a gyökereket. A leveleit – a szívlevelek kivételével – úgy tördeljük le, hogy minél kisebb hegek keletkezzenek. Csak téli fajtákat érdemes tárolni. Nálunk a legjobban bevált fajta a Gigant, nem lesz fás, ha nagyra nőtt példányaiból szeletenként vágjuk is le a szükséges mennyiséget.
Idézzük fel a tudnivalókat:
Nem minden talajt szükséges okvetlenül felásni minden ősszel! Különösen a laza és középkötött talajokra vonatkozik ez, amelyekből a maradék tápanyagok könnyen kilúgozódhatnának. Még mindig vethetünk zöldtrágya-növényt. A nagyobb havakig kihajt, gyökeret ereszt, s táplálja a kert földjét. Tavasszal aztán beledolgozzuk a talajba.
Ne hagyjunk hasznosítás, takarás nélkül egyetlen ágyást sem! Zöld hulladékkal, komposzttal terítsük be, hogy a téli csapadék belemossa tápanyagaikat a termőtalajba.
Aki biztosra kar menni: vásároljon szakboltokban kapható talajtesztelőt, s ennek alapján derítse ki, milyen trágyára, tápanyagra van szüksége a kertjének.
Gyorsan megtérül a humuszkészítő – komposztáló berendezés ára: ez a kertünkben képződő növényi hulladék eltávolításának és hasznosításának legkényelmesebb módja. Ráadásul értékes tápanyagokat nyerhetünk teljesen ingyen, csupán azzal, hogy tevékenységünket másképpen szervezzük meg. Nem a szemétgyűjtőbe hordjuk a falombot, zöldségmaradványokat, hanem kis odafigyeléssel válogatva (betegséggel fertőzött gyökerek, levélzet ne kerüljön bele) a nyitott komposztáló helyett – a zárható humusz (komposzt)készítőbe hordjuk.
Aki saját gyümölcsre vágyik
Ma már nem támaszkodhat csak a családi hagyományokra. Az utóbbi évek felborították eddigi, tapasztalatokra, megfigyelésekre épülő kerttervezési rendünket. A rendkívüli nyári hőség és kánikula, a télen vagy tavasszal lezúduló esők, a feltörő belvizek beleszólnak, mit érdemes, s mit nem, magasabban vagy mélyebben fekvő kertünkbe telepíteni.
Az is mérvadó, hogy melyik az a gyümölcs, amit az áruházakban nem vehetünk meg, vagy csak drágán, gyengébb minőségben. A bogyós gyümölcsök kis helyen is elegendő termést adnak, ribiszkéből, málnából, vagy a még most is ültethető szamócából kellene elsősorban több minden család kertjébe.
Sokan azonban már az inkább mediterrán tájakra jellemző gyümölcsökkel próbálkoznak. Egyre több kertben látni, a szélvédett sarokba telepítve, dússá terebélyesedett fügebokrokat.
Van még néhány hetünk a tervezgetésre, mit igen, mit nem.
Ami az elmúlt években a hetekig, hónapokig kertben pangó belvizek miatt kiszáradt, már ne telepítsük ugyanoda, akár diófa volt, akár másféle gyümölcsfa. De aki a gyümölcs termesztésére szánja el magát, tájékozódjon időben hozzáértő szakemberek, szakkönyvek segítségével.
