Most már csaknem minden arról szól, hogy ami megtermett, különféle tartósítással, megfelelő tárolással a család ellátását biztosítsa egészen a következő tavaszig, nyárig.
A babbal az idén elég sok volt a gond. Aszály perzselte, majd eső verte. Aki több szakaszban ültette, vetette, azért zsenge zöldbabként, meg fejtett babként is főzhetett belőle. És még a mélyhűtőbe is bekészíthetett néhány adagot. A száraz babot, miután felszedtük, s utószárítással csontszáraz lett, a megszokott módon, lepedőre terítve kicsépeljük, s rostával kiszeleljük. Ha cukorbeteg van a háznál, a tiszta babhéjból tegyünk vászonzacskóba néhány maréknyit, jó cukorszint-csökkentő tea főzhető belőle. Alaposan vizsgáljuk meg a termést, nincs-e benne zsizsik. Van, aki már automatikusan kétfelé önti: a fogyasztásra szántat sütőben csírátlanítja, a vetni valót pedig a mélyhűtőbe rakja. Ezzel a zsizsikfélék, ha egy-kettő megbújt volna is a babszemekben, vagy megsülnek, vagy megfagynak.
Az aszalás
Az aszalás a legősibb tartósítási mód. Azonban ma már (ha csak nem kedvenc időtöltése valakinek) nem kell a kézi aszalással bíbelődni: tűző napon, a fűtőtesten, vagy sütőben szárítani a gyümölcsöt, a gombát. Merthogy mindegyik eljárás alkalmazható, csak nem mindegy, hogyan. Viszont, ha valaki rászánja a pénzt egy kisebb elektromos aszaló (pároló) gépre, igazán hasznos és gyors konyhai segítségre tesz szert.
A besztercei szilva, a legalkalmasabb erre a célra.
Az aszalt szilva ízletes, természetes gyógyszer. Értékes A-, B-, C-, E-vitamin, folsav-, rost-, kálium- és vasforrás. Elősegíti a vér savbázis egyensúlyának megtartását, a szívritmus normalizálását, a salakanyagok kiürülését. Rendkívül gazdag vasban, kalciumban, magnéziumban és foszforban is. Az egyik legjobb vértisztító, serkenti az emésztést. Ha nemigen tudunk belőle annyit elmajszolni, hogy segítsen, akkor megfőzzük, vagy egy éjszakára beáztatjuk, s megisszuk a levét.
Az alma aszalványából különleges leves vagy mártás főzhető, forrázata teaként fogyasztható. De rágcsálni is kellemes. Figyelemre méltó az emésztést serkentő rost-, valamint B- és C-vitamin-tartalma.
Tejsavas erjesztés
Tejsavas erjesztéssel nemcsak a káposztát lehet savanyítani. Most kerül eltevésre a legtöbb uborka, a tájainkon kedvelt télire való „savanyúság” is. Azonban nem mindegy, mitől, hogyan savanyodik a csalamádé, meg a többi. Az ecet ellen, ha az is természetes alapanyagokból készül/ne, nem is lehet sok a kifogás. A lényeg azonban, hogy általában sterilizálás is járul a konzerválás ecettel végzett folyamataihoz. Ez pedig az így tartósított zöldség és gyümölcs vitamintartalmának nagy részét megsemmisíti.
A tejsavas erjesztéssel a zöldségek sejtjeiből a sózással kivont sejtnedvek, elsősorban a cukrok, nitrogéntartalmú és ásványi anyagok nagyon kellemes, harmonikus, savanykás ízzé alakulnak át. Közben a cukortartalom elfogy, az ásványianyag-és a vitamin-tartalom megmarad és az egész tárolás során azonos marad. Ez védi a káros mikrobák ellen.
A különböző fogyasztó és tisztító kúrák is egyre nagyobb mértékben alkalmazzák ezeket a termékeket. Sőt, külön ezeknek a levét. Nem is csoda, rendkívül jó hatásúak: az emésztés mellett az egész vérkeringést serkentik, frissítenek, erősítenek. És az érzékeny gyomrúak is bátran fogyaszthatják.
Lehet például sárgarépát, vagy céklát is savanyítani. Arányos, zsenge bébi-répa, bébi-cékla egészben, a nagyobbra nőtt termés durvább reszelővel lereszelve igencsak ízletessé erjed, savanyodik. Friss fűszernövények (tárkony, zsálya, mustármag, kapor, torma) adagolható hozzájuk. Nagyon formás fehér és barna cserép hordócskák is kaphatók erre a célra. De kezdetnek a kisebb-nagyobb befőttes üveg is megteszi.
Amire ügyelni kell: a csemegeuborka fajtákból a régebbi, rücskös, matt zöld színű való ilyen eltevésre. A fényes, sima, vastaghéjú fajták (amelyek a peronoszpórával szemben ellenállóak) ellenállnak a tejsavbaktériumok „puhító” erejének is, kemény marad a héjuk, miközben a húsuk túlságosan megpuhul.
Ne jódozott sót használjunk! A jód közömbösíti, blokkolja a tejsavbaktériumok hatását.
A tárkonyt (Artemisia dracunculus) még őseink hozták be a Kárpát-medencébe. Erdélyben ma is a legkedveltebb fűszernövény. Nálunk csak azok vállalkozzanak a betelepítésére, akik tápanyagokban gazdag talaj mellett napfényes helyet, állandó öntözést tudnak biztosítani számára. Különben nehezen ered meg, s ha meggyökeresedik is, íze, illata messze elmarad a megfelelő körülmények között élő, illóolajban gazdag tárkonyétól.
