Az afrikai ibolya annak való, aki könnyen gondozható, otthonosságot teremtő szobadíszre vágyik. Kedves, szívet és szemet gyönyörködtető virág!
A Kelet-afrikai Usambara-hegységben, Tanzániában fedezte fel még 1892-ben Walter von Saint Paul báró, s latin nevét Saintpaulia ionantha is róla, első gyűjtőjéről kapta (az ionantha ibolyavirágot jelent), bár rendszertanilag nincs kapcsolata az ibolyafajokkal. A magyar nyelvterületeken fokföldi, illetve pármai ibolyának is nevezik.
A lényeg, hogy afrikai, s hibridjeit (apróbb, vagy egészen nagy, telt virágú, fehér, rózsaszínű, kékeslila, bíbor vagy fehér, a legtöbbször kék szirmú) is, afrikai ibolya (Sanintpauliia ionantha ) néven kell keresnünk. Ma már előfordulnak zöldesfehér, sárga és piros virágú fajták is. Nagy változatosságot mutat a mérete, például vannak miniatűr fajták is, valamint sokféle a levelek színezettsége, alakja.
Trópusi származása miatt érzékeny a hidegre, 18 C foknál alacsonyabb hőmérsékleten ne is kísérletezzünk a nevelésével. A 30 C fok körüli meleget jól viseli. Előnyös, ha éjszaka néhány fokkal hűvösebb a környezete, mint nappal. Ezt a hőmérséklet szabályozásával, távfűtéses lakásokban is megoldhatjuk. Ügyelni kell viszont arra, hogy ne kerüljön huzatos helyre, vagy olyan ablak párkányára, ahol a réseken beáramlik a hideg.
Páraigénye elég magas, 40-60% közötti. Száraz levegőjű lakásokban ezt a cserép alá rétegezett kavics vizesen tartásával érhetjük el. A leveleket azonban soha ne permetezzük!
Laza, jól levegőző, enyhén savanyú talajban érzi jól magát. Megfelelő számára a virágboltokban kapható virágföld keverék, de ezt még kiegészíthetjük egyharmad rész tőzeggel és egyharmad rész homokkal. (Az ismeretlen eredetű virágföldet a sütőben sterilizálhatjuk.)
Mivel az afrikai ibolya fényigényes, csak egyenletesen, jól megvilágított helyen fejlődik megfelelően. A tűző naptól óvni kell, nehogy a leveleken száraz, barna égésfoltok képződjenek. A nyugati és déli fekvésű ablakpárkányról nyáron helyezzük át az ablak melletti falhoz, hogy az erős sugárzás ne érje közvetlenül, illetve, függönnyel, vagy rolóval gondoskodjunk az árnyékolásáról.
Az afrikai ibolya ápolásának 10 fontos feltétele
- A hőmérséklettől függően heti egy vagy két öntözés bőven elegendő.
- Kizárólag szobahőmérsékletű vízzel öntözzünk, mert a hideg vízre érzékenyek a levelei és a gyökérzete is.
- Az öntözővizet mindig alulról adagoljuk. Egy 10-12 cm-es cserepű növény számára elég alkalmanként egy-másfélujjnyi magasan vizet tölteni a cserép alátétbe. Negyedóra múlva az alátétben esetleg megmaradt vizet öntsük ki. Ezzel garantáltan elkerülhető a tőrothadás, amelyre a virág igen hajlamos.
- A leveleket soha ne érje víz, mert az foltosodáshoz, rothadáshoz vezethet.
- A növény táplálását a virágüzletekben kapható, szokásos tápoldatokkal oldhatjuk meg.
- Lehetőleg olyan tápanyag-összetételű oldatot válasszunk, amelyben a nitrogénhez és a káliumhoz viszonyítva, a foszfor aránya nagyobb (N:P:K = 1:3:2). Az előírás szerint öntözzünk a felhígított tápoldattal, nem gyakrabban, mint kéthetente. Télen a tápoldatozást szüneteltessük.
- A növény átültetésére csak akkor kerüljön sor, ha jól láthatóan kinőtte a cserepét. Erre 1-2évenként, tavasszal szánjunk időt. Előtte kissé mérsékeljük a vízellátást, mert a nedvdús levelek, levélnyelek nagyon törékenyek.
- Az előzőnél mindössze 1 cm-rel nagyobb cserepet válasszunk.
- Az egyenletes növekedés érdekében a cserepet hetente negyed fordulattal forgassuk el mindig azonos irányban (ellenkező esetben lassanként kihajlik a cserépből a fény irányába és féloldalassá válik).
10.Ivartalan szaporítása nagyon egyszerű. Egészséges, erős leveleit, levélnyéllel együtt vegyük le, s vízben gyökereztessük, vagy előkészített hajtató-földkeverékbe duggassuk.
