A zsázsa (Lepidium sativum) kedvelt csíranövény. Méghozzá a legkönnyebben termeszthető. Elég egy 5 cm-es peremű műanyag tálca, amelyre vékony rétegben vattát terítünk. Ha erre egyenletesen ráhintjük az apró magokat, majd óvatosan alátöltjük a langyos vizet, azonnal dagadni kezdenek. A napfényes, egyenletesen meleg ablakpárkányon, polcon (miközben a vizet folyamatosan pótoljuk) már a második napon erőteljesen fűszeres zsázsaillat jelzi, hogy megindult a csírázás folyamata.
Nem kell sokáig várni, a szemünk előtt pattannak fel a magok, nőnek lefelé a gyökerek, s megjelennek az első levelek. Csupán 4-8 nap és már „arathatjuk” is, megfelelő ollóval a termést. Kenyérre, kiflire szórva, salátákhoz keverve, finom mustáros ízével igazi étvágyjavító.
De több is ennél: rendszeres fogyasztásával megelőzhető a szívinfarktus. Ugyanis 80%-ban tartalmaz telítetlen zsírsavakat. Magas az E-vitamintartalma (1200 mg/kg), amely értágító, alvadást gátló hatású. Klorofill tartalma tisztítja, megújítja a vért. Vizelethajtó, egyben vérnyomáscsökkentő. Antioxidánsai (A-, C-, E-vitamin, Béta-karotin és szelén) erősítik az immunrendszert, késleltetik az öregedést. Csökkenti a gyulladásokat, segít a vastagbélrák megelőzésében. És – afrodiziákum is, amely növeli a férfierőt.
Bármikor vethetjük
Apró, barna magját télen bármikor vethetjük – célszerűen valamilyen lapos edénybe, tálkába, tányérba, műanyag dobozba. A jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti földet kedveli: ebből két-három ujjnyi már elég neki. Ne használjunk más szobanövények cserepéből származó földet, mert az rendszerint fertőzött. Az ilyen talajból kikelő növénykék szára elvékonyodik, a növények eldőlnek és elpusztulnak.
A veteményt célszerű sötét helyre állítani, vagy kartonpapírral fedni, hogy ne érje a fény. Akkor tehetjük világosra, amikor már leesett a maghéj a levélkék hegyéről. Ezután viszont sok fény kell neki. A zsázsa kedveli a meleget: a legjobban 20–22 °C-on növekszik.
A vetés után három-négy nappal a magok már erélyesen tolják magukat a felszínre: ezt bőséges öntözéssel segíthetjük, a zsázsának ugyanis elsősorban vízre van szüksége – olyannyira, hogy föld nélkül is kifejlődik: ha egy tányérba több réteg itatóspapírt fektetünk, és alaposan benedvesítjük, az is megfelel. Természetesen az ilyen vetést is le kell takarni – erre a legjobb egy vékony réteg vatta, amin a növénykék át tudnak bújni. Ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek. Ha az edény alja átereszti a vizet, akkor állítsuk naponta 5–10 percre vízbe, hogy a talaj jól átnedvesedjen.
A 10-12. napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. A növénykék eddigre már két-három apró lomblevelet is fejlesztenek a két sziklevél fölött. Ez a legalkalmasabb idő a betakarítás elkezdésére. A szobában, edényben termelt növényeket ollóval vágjuk le a talaj felszíne fölött. Ne húzzuk ki a növényt a földből, mert a gyökérszálak közé keveredett földet nehéz letisztogatni.
Szabadföldön is termelhetjük; március végétől júniusig több szakaszban, 10 cm sortávolságra vessük. Földjét gondosan készítsük elő és finoman műveljük el, hogy az apró magok jó magágyba kerüljenek. Alapos öntözés után itt se kell egy hétnél több a növények kikeléséhez, és három héten belül be is takaríthatjuk őke
