Húsevő növények
Akit behatóbban foglalkoztatnak a természet titkai, az a szobanövényei közé előszeretettel helyezi el a húsevő, más néven rovaremésztő növények egy-egy példányát is. Valóban izgalmas dolog egészen közelről figyelni ezeket a különleges ragadozókat, amelyek illatukkal, sziromnak látszó csapdájukkal zsákmányukra lesnek. Mégis, inkább a türelmes gyűjtőknek valók, akiknek van türelmük kiismerni a többféle fajta sokféle igényét, titkát.
Az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen vannak ezek a növények. Többféle nemzetségnél alakult ki a rovarfogás képessége, pontosabban a túlélni akarás kényszere alakította ki bennük ezt a tulajdonságot. A több mint egy tucat rovaremésztő növénycsaládba mintegy ezer fajt sorolnak. Mindegyik csapdájába csalja áldozatait, emésztő enzimeket termel, s felszívja belőlük a tápanyagokat. Van még ezeken kívül legalább 300 proto-húsevő faj, amelynek életműködésében szerepel az említett jellemzők némelyike, de nem az összes. De vegyük a legismertebbeket:
Például a harmatfüvek (Drosera) mocsaras, lápos helyen tenyésznek, ahol a talaj nitrogénben igen szegény, ezért az itt sínylődő növények csak lassan fejlődnek, s alacsonyak maradnak. Csak ezen az egyetlen módon juthatnak több táplálékhoz.
A kancsókák (Nepenthes) egyes fajai éppen a talajhoz közeli rovaremésztőkkel ellentétben, az őserdők fáin élnek, ahol a lombkoronák szintjén igen kevés a tápanyag. Az evolúció ezt úgy egyenlítette ki, hogy a kancsókák levélalapja és levéllemeze felülről nyitott, kisebb-nagyobb tartályt képez. Ebben választódnak ki az emésztőenzimek, hogy a beléjük hatoló rovarokat tápanyaggá alakítsák.
Más fajok nem saját emésztőfolyadékot választanak ki, hanem esővízből táplálkoznak, amelyben baktériumok termelik a fehérjebontó enzimeket (Catopsis és Brocchinia genus).
A kertészeti kultúrába bevont növények már hibridek, azonban alapvető tulajdonságaikat megőrizték. Körültekintéssel ápolgatván ezeket, közelről szemlélhetjük életmódjukat.
Vénusz légycsapója – Dionea muscipula
Ez a legismertebb, legnépszerűbb húsevő növény. Talán, mert viszonylag könnyen nevelhető, ha mocsári növény (tőzegmoha) talaját mindig nedvesen tudjuk tartani. Csapdaként működő levelei érintésre összecsapódnak. Ha táplálékot sikerült szereznie, csak 6 nap múlva nyitja újra. Ha viszont szemét, emészthetetlen anyag került bele, 30 perc múlva ismét kinyílik. Fürtökben megjelenő virágait nyáron hozza. Novembertől visszahúzódik.
Kürtvirág – Sarracenia
Észak-Amerika rétjeit ékesíti nyolc fajával a kürtvirágfélék népes családja. Mivel mindnek azonos a kromoszómaszáma, könnyen keresztezhetők. Erre a természetben is képesek. Kertészeti kultúrába bevonva, rendkívül hálás növények.
Hosszú levelei olyanok, mint a fedéllel ellátott tölcsér. A rovarokat illatos nektárral várja. Tavasz végén, nyár elején virágzik. Cserepét nedves kavicsra állítsuk. Ezt is, mint a többi rovaremésztő növényt, elsősorban esővízzel öntözzük. Ha az nincs, forralt, szobahőmérsékletű vízzel. Tápoldatozni nem szabad.
Kancsóka – Nepenthes hibirdek
Feltűnő, sőt bizarr szépségű növény. A kancsókafélék 88 fajjal az óvilág rovaremésztői voltak, epifita (fákon élő) és talajlakó fajaik egyaránt vannak. Jól keresztezhetők. Eléggé melegigényesek. A kancsóvá átalakult levelek belsejében illatos mirigyek vannak, ezek vonzzák a rovarokat. Ezekbe nem kerülhet víz!
Laza, tőzeges virágföldben, ámpolnákba ültetve fejlődnek mutatósan.
Általános tudnivalók:
- Nem szabad tápoldatozni, kemény vízzel öntözni. Élő rovarként legyek, muslicák alkalmasak a táplálásukra, ezeket csipesszel helyezzük a „csapdákba”. A visszamaradó szárnyakat, stb. szintén csipesszel távolítsuk el.
- Élő rovartáplálék hiányában a növények a tőzegmoha talajból táplálkoznak. A lényeg a megfelelő páratartalom és talajnedvesség, a faj által igényelt fényviszonyok, valamint hőmérséklet.
- Szakirodalom és tanácsadás igénybevétele, internetes felkészülés mindenképpen ajánlatos.
