Ha kutya van a kertben, akkor ezzel a gonddal együtt kell élni, főleg, ha a kert a ház és az udvar része. Igaz, elkeríthetjük a kertet, vagy védhetjük más módon. Nevelhetjük kutyusunkat, hogy hová szabad mennie, hol nem szabad ásnia. De ha a kerítés túloldalánál megáll egy szívdöglesztő másik eb, vagy a melegágyak körül ólalkodik egy kóbor macska, minden tilalmat és jólneveltséget elfelejt.
Persze, a kert különböző részeinek jellege szerint, különféle megoldások is lehetségesek. Például, a zöldséges palántáiban, veteményeiben igencsak nagy kárt tehet egy játékos, vagy vadász-szimatú kutya. Vannak már példák, hogy magas-ágyások kiképzésével teszik lehetővé a zöldségtermesztés és kutyatartás összehangolását. Másutt fémhuzalokkal, kövekkel kirakott utakkal „terelgetik” az ebet. A gyümölcsösben, vakondot hajkurászva, még segíthet is a hűséges házőrző. Itt, vagy a pihenőkert végében, homokozót, ásásra, heverésre alkalmas részt is kialakíthat neki a gazdi. Ahány kert, annyi igény, ahány gazdi, annyiféle kutya. Tény, hogy jelenlétére egyre nagyobb szükség van, mert nemcsak a talajkártevőktől, a mások termésére leső tolvajoktól is védeni kell a kertet, a házat.
Növények
Bizonyos növények mérgezők lehetnek a kutya számára. Megenni ugyan nem szokták őket, de elég ha megrágcsálják, és máris jöhetnek a hányásos, hasmenéses tünetek, de akár légzési vagy keringési zavarokat is okozhatnak egyes fajok.Kutyás kertbe nem ajánlott többi között az amarillisz, a hortenzia, a puszpáng, a borostyán, a leander, a tulipán, a tiszafa sem. Ezen felül az se árt, ha elkerüljük a tüskés és tövises bokrokat, növényeket, szóval ne rózsával , krisztustövissel és kaktuszokkal szegélyezzük a kutyaházat. Viszont jó szolgálatot tehet pár árnyékot adó fa, amik alatt a nyári forróságban hűsölhet.
Védd a veteményest
Ha nem akarod megbánni, hogy beengedted az ebet a féltve őrzött, és nevelgetett kertedbe, jobb ha úgy alakítod ki a veteményest, hogy az ágyások között tudjon szabadon sétálgatni a kutyád, így kevésbé érez késztetést rá, hogy keresztülgázoljon a cseperedő palántáidon.
Gyakran hallani, hogy „az enyém kerti kutya, nem viszem sétálni, szaladgáljon a kertben”. De miért várnánk el a kutyánktól, hogy magától szaladgáljon? Az udvar minden egyes négyzetcentiméterét ismeri, az összes ott lakó madár nevét fejből tudja, nem éri már új inger, így miért akarna futkározni?
Ugyanúgy szüksége van a változatosságra, az ingerekre, az újdonságra, ahogy nekünk, embereknek is, különben halálra unja magát. Ilyenkor nagy valószínűséggel olyan szórakozást fog magának találni, ami nekünk nem lesz ínyünkre. Például ásatásokat végez a virágoskertben vagy kerítésmászásra adja a fejét, esetleg őrjöngve megugat minden mozgást az utcán. Komoly pszichés, illetve viselkedési zavarok is kialakulhatnak, például a farok kergetése, szökés vagy az előbb említett ingerült ugatás.
Könnyen orvosolhatjuk ezt a problémát, ha tudomásul vesszük, hogy a kertben tartott kutyának is szüksége van rendszeres sétára, foglalkozásra, még akkor is, ha több kutya él együtt. Egymást nem fogják soha lefárasztani!
