Egyre kapósabbak a tökfélék, ezek a kabakosok (Cucurbitaceae) családjába tartozó, melegkedvelő, egyéves főzeléknövények. Valljuk be, régebben nem volt túl nagy becsülete a tájainkon termesztett spárgatöknek. Talán, mert túléretten, keményedő héjjal, kissé kellemetlenül rostossá vált hússal szedték le, s készítették belőle vastag rántással a főzeléket.
Manapság a tölteni való tök, a sötétzöld cukkini (Cucurbita pepo v. giromontia) az egyik kedvenc. Fészekbe ültetett magjaiból gyorsan kikel, s jó talajban, megfelelő öntözés mellett, gyorsan is fejlődik. Virágzást követően állandóan figyelni kell, mert termései is igen gyorsan növekednek, 3-4 napos szedési ciklusokban a 10-20-30 cm-es, salátának való, sütésre, grillezésre alkalmas, tölteni való példányokat folyamatosan szedni kell.
A csillagtök
Sokan ültetnek, főleg a kisebb kertek tulajdonosai, csillagtököt, vagyis patisszont (C.p.patissoniana), amelyet régebben „ujjas töknek” hívtak. Guggonülő bokrainak nem kell sok hely, egy közepes családnak elég egy-két fészeknyi, (egy-egy fészekbe 3-5 magot szórunk) belőle. És a színskálát a krémszínű, vagy fehér, lapos, csillag formájú tököcskék garmadájával gyarapították. A legfinomabb zsengén, akár kirántva, akár töltve, akár rakottan készítik el. Az egészen apró csillagtök úgy tehető el savanyúságnak, mint az uborka.
Érdemes próbaképpen ültetni a sötétzöld, sárga csíkos tripoli tökből (kokocella) is egy fészeknyit. Ez a spárgatök egyik fajtája, Olaszországban ez a kedvenc. Sokkal ízletesebb, mint a nálunk, hagyományosan termesztett spárgatök, persze, ehhez zsenge állapotban kell leszedni.
Egészen különleges a pézsmatök (Cucurbita moschata). A termése gömbölyded, vagy ovális, bordázott. Lágy a lilás, szürkés, vagy sötétbarna héja, és édeskés, rostos, vajsárga terméshúsa is. Párolva, körítésként, pürének, salátának – sokféleképpen elkészíthető, attól függően, éretlenül, vagy éretten szedik le a termését.
Mindenkinek ajánlható a japánból származó, Hokkaido tök (Cucurbita maxima) termesztése. Élénk narancsszínű, dió ízű, sütve, töltve, levesnek egyaránt kitűnő. Rákmegelőző hatású. Érdemes kipróbálni, ugyanis intenzív édes ízével igazán különleges élményt nyújt. Kerek, sötétzöld vagy narancssárga héjú lehet. Ősszel érik és nagyon édes az íze. Eredetileg New England-ből származik és onnan került át Japánba. Hokkaido szigetéről kapta a nevét. Alkalmas levesnek, pürének, leginkább tölteni kiváló. Hámozni sem kell.
