Sokan még ma is úgy tekintenek rá, mint egyszerű fűszernövényre. Pedig sokkal több annál. Nélkülözhetetlen főzeléknövény, amelynek mind a gumós fajtája, mind a száráért termesztett szárzeller, rendkívül jótékony hatást fejt ki az emberi szervezetben. Pontosabban: számtalan gyógyító hatása van.
Éppen ezért változatosabb elkészítési móddal mindenképpen többet kellene fogyasztanunk belőle. A legtöbb konyhában jelentéktelen darabkája kerül a húslevesekbe, illetve szerény mennyiség a zöldséglevesekbe. Szerencsére ma már – a gyökérzöldségekkel együtt – kezd „divatba jönni” húsételek körítéseként is. Van, aki a gumós zeller zöld levélzetét sem használja az ételek ízesítésére (rosszul teszi!), pedig erőteljes vízhajtó, a reumás fájdalmak megszüntetésének szavatolt ellenszere.
A szárzeller kitűnő étvágyjavító, kissé szelídebb ízanyagaiban ott van minden, mint a gumós zellerben, s igen változatosan felhasználható a korszerű konyhában.
A gumós zeller (Apium graveolens convar. rapaceum) igényes konyhakerti növény. Jól előkészített, laza, tápanyagokban gazdag talajra van szüksége. Ahol ezt nélkülöznie kell, csak sínylődni fog, ott inkább ne próbálkozzanak a termesztésével.
Általában előnevelt palántáját ültetjük. Csak a sziklevélig kerüljön a földbe, különben, amikor megnő, „szakállassá válik”, sok oldalgyökeret is fejleszt, viszont a gumója csenevész marad. 50×50 cm-es sor-és tőtávolságba ültessük. Szüksége van a rendszeres öntözésre, valamint a napfényre.
Jó, ha tudjuk, hogy a gyógyszeripar – kétéves gyógynövényként – a magját igényli. Persze, meghatározott fajtákét, amelyeknek termesztésére akár szerződés is köthető.
Szárzeller
A szárzeller, más néven halványító, vagy angolzeller (Apium graveolens var. dulce) tulajdonképpen egy másik fajta, amelyet kimondottan a pozsgás, ropogósan zsenge, vastag szárrészéért, levélnyelekért termesztenek. Most kezd elterjedni a fogyasztása. A friss, nedvdús, hosszúra nőtt levélnyelek igen kellemes, borsos ízt adnak a többi nyers zöldséggel keverve a salátáknak, illetve számtalan kenővel, mártogatóssal tálalva változatossá tehetik étkezésünket. Ezek 30–40 cm hosszúra is megnőnek, s legalább 3–4 cm szélesek. Párolva, főzve hasonlóan készíthető, mint a spárga.
Aki többet szeretne termeszteni belőle, póréhagymához hasonlóan, barázdába ülteti, legalább 30×30 cm-es tőtávolságba. Jó, ha csak hozzáértő, jó termőtalajt biztosítani tudó kertészkedők vállalkoznak a termesztésére, mivel tápanyagokkal nem megfelelően ellátott talajban csenevész marad. Növekedése során többször lehet fejtrágyázni, majd szeptember első felében szárát hullámpapírral körbe kell tekerni, illetve földdel feltöltögetve takarni, hogy halvánnyá váljon.
A lényeg, hogy hatóanyagai csak akkor képződhetnek benne megfelelő módon, ha van miből táplálkoznia. Ezért azok a tanácsok, hogy egy-egy példányát akár erkélyen, cserépben is fölnevelhetjük, eléggé naivak. A lényeg: a jól trágyázott, tápanyagokban gazdag termőtalaj, a napfény, a rendszeres öntözés.
Mind a zeller gumója, mind a sötétzöld levélzete (valamint a magja), vagy a halványító zeller szára éterikus olajat tartalmaz, ezenkívül A-provitamint, C-, B1-, B2-K, PP-vitamint és számtalan, az emberi szervezet számára szükséges ásványi anyagot. Méregtelenítő, gyulladáscsökkentő. Megvéd a migréntől, csökkenti a vérnyomást, jót tesz a bőrnek is. Nyers zöldséglevek fontos alapanyaga, saláták adaléka. (Kiváló vitaminforrás és tápanyag.) Párolva és sütve egyre kedveltebb körítés. Levesnek, mártásnak egyaránt ízletes, sőt, egyes kímélő étrendek „sztárja”. Mind a reumatikus fájdalmak és a köszvény, mind az autoimmun betegségek hatékony ellenszere.
