A hivatalosan köszmétének nevezett egres (Ribes uva crispa) eredetileg a magasabb hegyvidékek erdeinek, sziklás dombjainak gyümölcse volt. A 16. század végén kezdték nemesíteni Angliában.
Tüskés cserjéje, fanyarkás termése miatt nemigen kóstolgatja, aki nem ismeri. Viszont, a nemesített fajták már kevésbé szúrós, apróbb tüskéjűek, a termésük pedig zamatos, ízletes, nagyméretű, húsos belsejű ún. álbogyó. Kitűnő élettani tulajdonságai miatt jó lenne, ha többet termesztenének, s fogyasztanának belőle. Energiatartalma csekély (44 kcal) 100 grammonként. Sok az A-, B1-, C-vitamin-tartalma, 0,8 % pektint, 0,5% ásványi anyagot (kálium, kalcium, foszfor és niacin), illetve, szervezetünk számára fontos nyomelemek találhatók benne. Fogyasztása kedvező hatással van a belső elválasztású mirigyekre és a szívre, májra és a vesére is. Levesek, mártások, gyümölcskocsonyák, gyümölcssaláták különleges alapanyaga. Természetgyógyászok a lázzal, gyulladással együtt járó betegségek esetére ajánlják a nyugtató, hűsítő hatású egres szörp fogyasztását. Nehezen kocsonyásodó gyümölcsökhöz keverve dzsem, lekvár készíthető belőle.
A szlovákiai konténeres egres-kínálat mellett választhatunk a szentendrei fehér, a zöld óriás, a pallagi óriás és a gyöngyösi piros magyar fajták, vagy az Alan, Dagmar, Prima,Karmen cseh fajták közül is.
Ha törzses fácskákat akarunk termeszteni, távolítsuk el az összes rügyet, kivéve az ág végén található négy-ötöt, hogy az ebből származó bokrokon, mellettük vagy a talajból, ne növekedjenek új hajtások. Másrészt pedig, mivel a rügyek jelenléte növeli a gyökéreresztés esélyeit, ajánlatos az összes rügyet rajta hagyni a dugványon. Később, amikor kiemeljük a növényt az átültetéshez, húzzuk (ne vágjuk) le az összes alsó hajtást és rügyet.
