Az idei nyár szúnyoginváziója arra figyelmeztet, hogy keresnünk kell más módot is e vérszívók ellen, mint a vegyszeres védekezés. A természetben ez is, mint minden más, föllelhető. Ablakaink elé, teraszunk köré, az ajtók közelébe, ültethető például illatos barátcserje (Vitex agnus-castus). Még zöldsövénynek is alkalmas, ha úgy látjuk jónak. 2-3 m magasra megnő ez a terebélyes ágrendszerű, júliustól szeptember végéig szépséges, kék, lila, vagy halvány ibolyaszín, 10-15 cm-es füzérekben virágzó, illatozó évelő növény. Tenyeresen összetett levelei (hasonlítanak a vadkenderéhez) is aromás illatúak, erőteljes szúnyogűző hatásuk van. Elvirágzás után a virágfüzérek húsos terméseket érlelnek, amelyekben 4-4 mag található. Ezeket régebben fűszerként, feketebors helyett használták. („Szerzetesborsnak” azért nevezték, mert úgy tartották, az ebből készített főzet segít megtartani a szerzeteseknek szüzességi fogadalmukat.) A cserje, védettebb helyre ültetve, fácska formájúvá is alakítható. Közepesen szárazságtűrő, fényigényes. Keményebb teleken visszafagyhat, azonban tőből újra kihajt, és dúsan virágzik.
Szép lombja, csodálatos virágai és intenzív szúnyogriasztó hatása miatt értékes és kedvelt díszcserje. És egyáltalán nem mellékesen – rendkívül fontos gyógynövény. Minden része (de legfőképpen a magja) olyan alkotóelemeket tartalmaz, amelyekkel (gyógyszeripari feldolgozás által) a nőgyógyászati panaszokat orvosolják, szabályozza például a menstruációs ciklust, csökkenti az ilyenkor előforduló mellérzékenységet. Nem ráfogás tehát az sem, hogy a szerzetesek nemi vágyának csökkentésére is alkalmas volt. Mi pedig alkalmazzuk a szúnyogok „csípésvágyának” elhárítására, s életkörnyezetünk szépítésére.
