Érdekes, hogy vannak, akik utálják, s vannak, akik egész évben örömmel fogyasztják. Jól is teszik, könnyen emészthető, egyszerűen elkészíthető, vitaminokban, vasban gazdag főzeléknövényünk. A spenótnak nincs olyan intenzív ízem mint a sóskának. Általában úgy néz ki, hogy aki nem szereti a sóskát, az szereti a spenótot. A viszolygás, sokakban, talán azért alakult ki, mert gyermekkorukban elmulasztották megszerettetni velük a főzelékféléket. Vagy felnőttként, abban az időben, amikor a túlzott műtrágyázás következtében valóban sok nitrát halmozódhatott fel sötétzöld leveleiben. De a saját kertünkben, körültekintő, természetbarát módon bátran termeszthetjük, s fogyaszthatjuk.
Az egészen kezdő kertészkedők is megbirkóznak a vetésével. 20 cm-es sorközökbe, 2-3 cm mélyre vessék a magját. Ha ősszel elmulasztották, most sem késő. A paraj, vagyis spenót (Spinacia oleracea) szintén tartalmaz oxálsavat, de kisebb mennyiségben, mint a sóska. De számtalan fontos, szervezetünk számára jótékony hatású vitamint, ásványi anyagot is tartalmaz, amelyek serkentik a hasnyálmirigy működését, a jó epekiválasztást, az emésztést. Többféle fajtáját kínálják a vetőmagboltok.
A korai, középkorai, kisebb-nagyobb levelű, sőt a levelesen, vagy püré formájában mélyhűtésre valókat is. Vethetjük több szakaszban, más-más fajtáját. A spenótnak nem komplikált a gondozása, csak amíg kikel, addig kell öntözni, talaját nedvesen tartani. Nyáron, a parajjal rokon mángoldról, illetve az új-zélandi spenótról se feledkezzünk meg. Inkább szélesebb sortávolságot válasszunk, s szórjuk ritkábban a vetőmagot. Ne felejtsük el, ha jól körüljárhatja a napfény a levélzöldségeket, kevesebb nitrát halmozódik fel a levelükben.
