Biztonságosabb a burgonya-, a zöldség-és szamócatermesztés, egyszerűbb a rovarkártevők elleni védekezés és lerövidül a tenyészidő, ha a réselt, vagy a fátyolfóliával, vagy akár az egyszerű, fehér fóliával védjük a szabadföldi veteményeket, ágyásokat. Nálunk leggyakrabban a természetes fehér színű, 17g/négyzetméter súlyú fátyolfóliát alkalmazzák. Ez egy végtelen műanyag fonal, számtalan apró nyílással, amely a levegőt, esőt és öntözővizet, a híg tápoldatot egyaránt átengedi. A napfény 75%-át ugyancsak átengedi, véd a szélvihartól, a zöldséglegyektől, a fagyoktól (mínusz 7 fokig). Nem tágul, mint a réselt fólia. Többször felhasználható.
Fekete fólia
Az 50 g/négyzetméter súlyú fekete fólia (újabban van piros is) a szamócaültetvények, a csemegeuborka, a dinnyefélék talajtakarásaként vált közkedveltté. Az utóbbi évek perzselő kánikulái azonban arra intenek, hogy ha ez az égövünk alatt szélsőségesnek nevezhető nyári időjárás továbbra is folytatódik, akkor nemcsak a gyom pusztul el a fekete fólia alatt, hanem kiég a kultúrnövények gyökere is. Ajánlatos lesz tehát a korábbi ültetés, illetve a fekete fólia eltávolítása a nyári aszály időszakára. A korai salátát, retket, újhagymát, burgonyát, karalábét, eredményesebben termeszthetjük, ha fóliaborítással védjük.
A zöldségháló
A zöldséghálót még kevesebben alkalmazzák, pedig a káposztalepke, káposzta-bagolylepke, a zöldséglegyek, hagymamoly ellen nyújthat biztos védelmet, amelyek a káposztaféléket, a retket, a hagymaféléket, főképpen pedig a póréhagymát veszélyeztetik. És ezzel kizárhatjuk a vegyszerek alkalmazását is, amelyeknek amúgy sincs létjogosultságuk a konyhakert zöldségtermesztésében. A háló megóvja a paradicsomot, uborkát és egyéb növényeket a madarak és rovarok nemkívánatos károkozásától. A hálót a zöldségek felett kell kifeszíteni, nem adva esélyt az állatoknak a növények károsítására. A növények elegendő oxigént és vizet kapnak a finom hálós szöveten keresztül. A zsinórvégekkel szabályozható az alagútban a levegőellátás.
A gyümölcsösben
Nem mindegy, fedetlen-e a gyümölcsfák alatt a talaj, vagy lombbal, komposzttal, valamilyen mulcsréteggel borított-e. A lényeg, hogy a gyökerekhez minden esetben el kell juttatnunk a szükséges tápanyagokat. Gyepes területen az első nagy trágyaadagot (az évi szükséglet egyharmadát) még késő ősszel, vagy télen, a koronaszélesség területén úgy kell a talajra juttatni, hogy az a fű gyökérzete között a talajba szivárogjon. Fedetlen talajon az alaptrágyázást márciusban is elvégezhetjük, kötött talajon minél korábban. A hónap végén a nitrogénnek már a gyökereknél kell lennie, mert ekkor a tápanyagok felvétele teljes intenzitással elkezdődik.
Az évi átlagos szükséglet a fő tápelemekből négyzetméterenként 12 g nitrogén, 8 g foszfát, 16 g kálium, 3 g magnézium. A törzskorong-felületre adható még 100-150 g humuszkoncentrátum négyzetméterenként. A laza vagy kötött, de kevés szerves anyagot tartalmazó talaj alapvetően szerves trágyával trágyázható, ehhez jönnek még a talajjavító anyagok. A humusszal jól ellátott talajok (sötét föld) esetében, a talajjavító anyagok mellett ásványi trágyát, vagy szerves ásványi trágyát alkalmazhatunk. Ezeket a talajba munkáljuk. A talajtakaró anyagokat április végéig, május közepéig el kell a fák alól távolítani, hogy a talaj megfelelően fölmelegedjen. Nagyon hasznos a zöldtrágya növények vetése a gyümölcsfák alá is, főleg a hajdina (pohánka) ajánlható, mivel nemcsak tápanyagokkal gazdagítja a talajt, hanem a kártevőket is távol tartja (pl. a cserebogarak pajorját).
