A bevált módszerek, bőven termő, ízletes fajták a tapasztalat biztonságát jelentik. A takarófóliát, hogy a gyomok fejlődését akadályozza, egyre többen terítik a talajra, a paradicsom alá. Megfelelő a védett, napfényes, de kissé szellős hely, hogy az öntözést, esőt követően a növény levélzete gyorsan száradhasson. Így kevésbé fenyegeti a paradicsomvész. A palánták ültetéséhez a legkedvezőbb a meleg, borult idő. A karós fajtákat általában 80×40-60 cm-es sor- és tőtávolságra ültetjük. Minél távolabbra egymástól, annál jobb.
A földlabdáknak kapával gödröt vágunk. Tenyérnyivel mélyebbre kerüljenek a talajba, mint a palántanevelő cserépben voltak. A paradicsomnak jót tesz, ha a zömök növényeket függőlegesen, a megnyúltakat ferdén süllyesztjük a földbe. Ültetéskor a gyökerek ne sérüljenek meg, s ne gyűrődjenek felfelé. Van, aki a gödrök iszapolásával biztosít jó körülményeket az általában már virágzó paradicsom palántáinak. Ültetés előtt azonban jobb, ha eltávolítjuk a paradicsom virágát és rügyeit is, hiszen ezzel erősíteni tudjuk a gyökérzetét. Miután elültettük, már nyugodtan hagyhatjuk rügyezni és virágozni őket.
Mivel a paradicsomnak közepes a vízigénye, a legtöbb vizet kiültetéskor, virágzáskor és a terméskötés időszakában igényli. A mostanában gyakran kialakuló hosszú, nyári kánikula idején azonban szükség van folyamatos vízellátására. A növények termesztési helyétől függenek az öntözési igények. Például, ha cserepekben termesztjük őket, akkor gyakrabban kell öntözni is, ha azonban a kertben kaptak helyet, akkor hetente kétszer is elegendő.
Piros színű színű paradicsomfólia polietilénből (LDPE) készül, ellenáll a UV-sugárzásnak. A fólia szabályozza a talaj hőmérsékletét valamint segít megőrzi a nedvességet. A piros színről visszaverődő fény bizonyítottan növeli a terméshozamot és szebbé teszi a termést, tisztán tartja a gyümölcsöt és átereszti a vizet. Kialakítása olyan, hogy megvédi a növényeket és a talajt az eróziótól is.