A páfrány ecetfa, vagyis szárnyaltlevelű ecetfa (Rhus typhina Dissecta) csodaszép dísze lehet minden kertnek, gyepes udvarnak, lombjának évszakonként változó színével. Érdekesen szeldelt levelei tavasszal élénk zöldek, nyáron mélyzöldek, ősszel narancs-pirosra, lombhullásig pedig vörös-pirosra színeződnek.
A nőivarú egyedeken piramis formájú terméscsoport érlelődik. Ezek a vörös termések hosszú ideig díszítik a fát, de ahhoz, hogy megjelenjenek, nő- és hímivarú példányra is szükség van. Napos és félárnyékos helyet egyaránt kedveli, de leveleinek színe napos helyen a legintenzívebbek. Talajban nem válogat, mésztűrő, városi klímát jól tűri.
A szárnyaltlevelű ecetfa öklömnyi, torzsás, pamacsszerű termései télen is a fán maradnak. 2-3 m magasra növő, szabálytalan, kissé szétterülő bokor, vagy fácska lesz belőle, ha „kordában tartjuk” a növekedését. Minden talaj elvisel, fagytűrő, szintes igénytelen. Egyetlen gond, hogy gyökérzete a talaj felszíne alatt haladva nagy felületet hálóz be, a gyökérsarjakkal könnyen terjedhet, sugarasan terjedő kolóniákat létrehozva.
Jó megoldás, ha műanyag gyökérkosárba téve ültetjük el, amelyet legalább 70 cm mélyre helyezünk a gödörbe, úgy, hogy 5 cm-re a felszín fölött legyen a felső karimája. Vannak azonban kevesebb gyökérhajtást fejlesztő fajták is, például a „Tiger Eyes”. Konténeres példányai még most is kiültethetők.
Az ecetfát (Rhus typhina) gyakran összekeverik a bálványfával (Ailanthus altissima), amely gyomfa, a hazai fajok rovására szaporodó özönfa. Valóban távoli rokonai egymásnak. De ez valóban igen távoli rokonság. A bálványfa a bálványfafélék családjába tartozik, az ecetfa pedig a szömörcefélék közé tartozik.
Egyik szembetűnő különbség kettejük között, hogy míg a bálványfa akár 27 méter magasra is nőhet, az ecetfa maximálisan 10 méter magas, cserje vagy többtörzses kis fa. Az ecetfa jellegzetes terméséből savanykás italt készítettek az indiánok. Így kaphatta nevét, míg a bálványfát azért emlegetik ecetfaként, mert fiatal leveleinek és fiatal hajtásainak „összehúzó” illata az ecetre emlékeztet.
