A torma és a wasabi rokonok. A mi tormánk (Amoracia rusticana) és a japánok zöld tormája, más néven vízitorma (Wasabia japonica) is, a keresztesvirágúak családjába tartozik.
Már honfoglaló őseink is ismerték a torma tartósító, fertőtlenítő, emésztésjavító hatását. Később sokáig fő helyen termesztették a kertekben, azután, a legutóbbi időkig meg csak megtűrték a ház végében, kert sarkában. Mígnem sok új, különleges zöldség és gyümölcs mellett, a tormának is megnőtt az ázsiója. Ezt főleg piaci ára jelzi. Egész évben 4-5 euró körül kínálják kilóját. Nem sok fáradsággal jár a termesztése. De csak akkor, ha jól előkészített talajba kerül. Évelőként, vetésforgón kívül, bőséges tápanyag-ellátást, igazi mélyszántást igényel. Vízigényes is. Persze, eléldegél soványabb földben is, mostohább körülmények között.
Más a helyzet, ha a rövidebb tenyészidejű fajták termesztésére vállalkozik valaki. Ezek az „édesnemes”, kellemesen csípős fajták már bakhátas módszerrel, egyévesként, illetve kétévesként nevelhetők, porhanyós, homokos-humuszban is gazdag talajban. Dugványozással, a bakhátakra, barázdákba ültetve. Jó, ha felvásárlásukra szerződés köthető. Nemcsak fűszernövényként, gyógynövényként is. A torma a gyógyszeripar számtalan készítményének alapanyaga. A népi gyógyászat reszelve, borba áztatva, reumaellenes szerként alkalmazza.
A wasabi Japánban és Ázsia más vizes élőhelyein még vadon nő a patakok és folyók medrének szélén. Termesztéséhez a hegyi patakok tiszta vizére van szükség. Hatóanyagai hasonlóak, mint a mi tormánknak. Főleg a nyers halak tartósítására alkalmazzák.
Nagyon kedveltté váltak nálunk is a szép, zöld színű, pikáns, csípős ízű vízi torma (wasabi) mártások. Ha nem akarunk méregdrága igazi vízi tormát vásárolni, vagy helyette valamilyen zöldtorma-pótlót venni, megpróbálkozhatunk a termesztésével. Különösen, ha az orientális salátákkal, sikerrel próbálkoztunk.
