Lehetőleg minél később, azonban a fagyok beállta előtt mindenképpen elő kell készíteni a télre a rózsákat. Igaz, hogy elviselik a hideget, azonban ki tudja milyen kemény fagyok várhatók. És az oltások helye nagyon érzékeny. Aki nem metszi vissza túlságosan ősszel a rózsát, annak kisebb fagykárral kell tavasszal számolnia.
A bokorrózsán az érzékeny szemzési hely 3-5 cm-rel a föld alatt van. A legbiztosabb svédelem, ha a tövet 15-20 cm magasan a körülötte lévő földdel feltöltjük. A kialakult mélyedést lombbal, tőzeggel, vagy istállótrágyával tölthetjük meg. Ha aljnövényzet, virághagyma van a rózsák között, takarjuk fenyőgallyal.
A futórózsa meghálálja, ha a tövét földdel feltöltjük. Az érzékeny fajtákat a lugasról leoldhatjuk, a földre hajtva gallyakkal, náddal (soha ne földdel!) takarjuk.
A magas törzsű rózsát (ha még vékony, hajlítható a törzse), akarótól leoldjuk és fagymentes időben óvatosan, gyenge, hosszanti döntéssel a talajhoz hajtjuk, koronáját fakampóval rögzítjük. Később a koronát és a talajt a levelektől megtisztítjuk, a korona hajtásait összekötjük, s a talajhoz hajtva (a korona közepét és a szemzés helyét) legalább 10 cm földdel takarjuk. A hajtások végét nem szükséges takarni, de az erős téli napsugárzástól fenyőgallyal védhetjük.
Az idősebb, törzses rózsák már nem hajlíthatók, ezért a korona hajtásait és az oltás helyét vászonzsákkal, vastag papírzsákkal, szalmával, vagy náddal burkoljuk.
Az edényben tartott rózsa sem maradhat védelem nélkül. Mindenekelőtt azt kell megakadályozni, hogy a földje átfagyjon, mert akkor a rózsa elszárad. A virágtartót egy nagyobb edénybe, ládába állítjuk, a kettő közötti üreget nedves tőzegtrágyával töltjük meg. Minél vastagabb ez a réteg, annál védettebb a gyökere. A téli napsugárzás ellen a hajtásokat fenyőgallyal árnyékoljuk. Sem ez, sem a kertben telelő rózsa nem lehet meg száraz talajban. Fagymentes időben bőségesen öntözzük.
