Ideális esetben a család az első védelmi vonalat jelenti az életünkben, tőlük kapunk szeretetet, támogatást és elfogadást. Sajnos, az ideális eset a ritkább eset, és a családtagok eltávolodva, sokszor ellenségként élnek egymás mellett. Ahhoz, hogy megoldjuk ezt a helyzetet, előbb fel kell ismernünk, hogy vajon elkövetjük-e mi is ezt a hat legnagyobb hibát –amelyek rombolják a családi kapcsolatainkat?
- Sértések és kritizálás
A szavaknak súlya van. Sok esetben akkora súlya, hogy szétszakítják a családot. Amikor egy családtag mond gonosz mondatokat, az olyan fájdalmat okozhat, amit később már nagyon nehéz helyrehozni. Azért van nagyobb ereje, mert belül azt várnánk a családtagoktól, hogy támogassanak és bátorítsanak, úgyhogy amikor ennek épp az ellenkezőjét teszik, akkor abban megtörünk lelkileg. A kritizálás, sértés a családi kapcsolatok alapjait rengeti meg, szakadékot hasít az emberek közé, ami csak fáradságos munkával hozható helyre.
Minden fajta kapcsolat megmenthető bocsánatkéréssel és megbocsátással, de a sérelem attól még sokáig él a másik félben. Ezért vigyázzunk a szavainkra, emlékezzünk, hogy a család tagjaival egymás legnagyobb támogatói kellene lennünk, amit nem érdemes eldobni magunktól pár sértés kedvéért. Tartsuk szem előtt azt a régi bölcsességet, hogy ha nem tudsz valami kedveset mondani, akkor inkább ne mondj semmit.
Ha pedig a családunkból valaki bennünket kritizál és sérteget, akkor maradjunk a jó példa, aki nem megy bele ebbe a játékba. Maradjunk annál, hogy támogatóan állunk a családtagjainkhoz és előbb-utóbb csak azok az emberek maradnak a közelünkben, akik hozzánk hasonlóan jót akarnak egymásnak és nekünk. Az emberek nem szeretik maguk körül azokat, akik rossz érzéseket keltenek bennük, megéri hát arra fókuszálni, hogy megtaláljuk minden családtagunkban a jót, és ehhez mérten kommunikáljunk velük.
- Pletykálás, ítélkezés
A pletykálás csúnya és romboló dolog, ha egy családtagunk csinálja, akkor még százszor rosszabb. Legtöbbször azért pletykálnak az emberek, mert valami felzaklatta őket egy hozzájuk közelálló személy életében. Lehet, hogy átmenetileg valóban megkönnyebbülést okoz, ha valaki kibeszéli a testvérét a háta mögött, amiért megcsalta a férjét, de nem old meg vele semmit, az pedig biztos, hogy nem a kedvesség és a szeretet jele a másik fél számára. Ha valakinek problémája van egy családtagjával, akkor inkább menjen oda hozzá és mondja meg neki egyenesen.
Nem kell az egész családot bevonni a két érintett konfliktusába, mert azzal csak arra kényszerítik a többieket, hogy válasszanak köztük. Amikor pedig arról van szó, hogy választaniuk kell, akkor az már szétszakadáshoz vezethet. Ezért félre kell vonni azt az embert, akivel tisztázni szeretnénk egy problémát, beszéljék meg úgy, hogy mindkettőjük célja a megoldás legyen, ne pedig a vádaskodás. Teljesen felesleges egymást kibeszélni a másik háta mögött, főleg akkor, amikor semmi közünk hozzá, milyen döntéseket hoznak a családunk tagjai a saját életükről.
- Kirekesztés
Egyértelműen a családi egység alapvető követelménye, hogy a családtagok találkozzanak egymással. Tehát a közös ünnepek, események, kirándulások, iskolai rendezvényeken a részvétel elkerülhetetlen, ha jó kapcsolatot szeretnénk ápolni a családunkkal. Ezért ne rekesszünk ki senkit, azt a családtagot is kérdezzük meg, csatlakozik-e a következő közös eseményhez, aki mindig nemet mond. És senki s legyen az, aki kihúzza magát a családi összejövetelekről, ha az a célja, hogy jó viszonyt tartson fenn a többiekkel.
- Hazugságok
Nyilván minden kapcsolatban, így a családi kapcsolatokban is a hazugság kifejezetten romboló hatású. Az őszinteség mindig győz. Van, hogy évek vagy akár generációk múltán derül fény egy-egy súlyos családi titokra, hazugságra, de a végén minden kiderül. Ha a családunkkal nem tudunk őszinték lenni, akkor kivel? Ha megtévesztjük a családunkat, az megtöri a bizalmat, és minél nagyobb a hazugság, annál nagyobb lesz egymás között a szakadék. Az olyan nagy csalások, mint például egy szeretői kapcsolatból született, eltitkolt gyermek, évtizedekre tönkretehetik a családot.
A tetteinknek következményei vannak, nemcsak ránk nézve, hanem a családunkra is. Sokkal jobb, ha elismerjük, hogy hibáztunk, és nem görgetjük magunk előtt a hazugságokat. Inkább legyünk nyitottak és őszinték velük, és ne szégyelljünk bocsánatot kérni, ha olyat mondtunk, amivel megbántottuk valamelyik családtagunkat.
- Nem fogadják el egymást
Különbözőek vagyunk. Az azonos szülőktől, teljesen azonos nevelést kapó gyerekek is különbözőek lesznek felnőttkorukra. Engedjük meg másoknak, hogy különbözzenek. Csak azért, mert egy család vagyunk, nem jelenti azt, hogy ugyanazt a vallást, politikai nézetet, nevelési stílust kellene követnünk.
Az emberek más és más döntéseket hoznak a saját életükről, ezt el kell fogadni, nem a családtagok dolga, hogy elítéljék egymást ezért. A szeretet és az elfogadás a családban kell, hogy gyökerezzen, ha ezt nem tudjuk megadni egymásnak, akkor alapjaiban hullik szét a családi rendszer. Ha hagyjuk, hogy különbözőségek szétszakítsanak bennünket, akkor helyrehozhatatlan károkat okozhatunk egymásnak. Csak fogadjuk el az embereket olyanoknak, amilyenek, és ahogy döntenek az életükről.
- Ha nincs bocsánatkérés, nincs megbocsátás
A családot az is összetartja többek között, hogy tagjai képesek egymástól bocsánatot kérni és megbocsátani. Senki sem tökéletes. Biztosak lehetünk benne, hogy az idők folyamán valakit meg fogunk bántani a családtagjaink közül, és csak rajtunk múlik, hogy odaállunk-e elé, hogy bocsánatot kérjünk tőle. Erősítjük vele a köteléket és csak közelebb kerülünk egymáshoz, ha megtesszük.
Amikor bocsánatot kérünk, akkor azt az üzenetet küldjük a családtagunk felé, hogy számít nekünk, mit érez, és nem akarjuk elveszíteni egy konfliktus miatt. Ha viszont nem kérünk bocsánatot, akkor épp az ellenkezőjét üzenjük: hogy a másik nem számít, és mindegy nekünk, hogy mit érez. És persze legyünk nagylelkűek, ha mi állunk a másik oldalon és egy családtagunk kér tőlünk bocsánatot. Ne dédelgessük a sérelmeinket, a kis apróságokon lépjünk túl hamar, mert szükségünk van egymásra.
Szép is lenne, ha így volna! Gondolja az olvasó: de ne felejtse el, azzal kezdtük: ideális esetben. Vagyis – egy alapjában véve „normális” családban, amelyben nem történnek vérlázító dolgok, szélsőséges összecsapások, hazugságok, átverés, valamelyik családtag kijátszása, egymás ellen uszítása, becsapása. Olyan alantas rágalmazások, cserbenhagyások, amelyeket már nem lehet elviselni. Mert vannak bántalmazó családtagok is, akiknek a zaklatását, erőszakos, megfélemlítő fenyegetéseit nem kell, nem szabad eltűrni, elviselni. Sőt – erről bűn hallgatni! Az ilyen embertől meg kell védeni a bántalmazottat, nem hallgatással védeni a család hírnevét.
