A gyümölcsfélék főbb levéltetű-kártevői

A gyümölcsfákat károsító levéltetvek több érdekes és különleges tulajdonsággal rendelkeznek, melyek egy része a szaporodá­sukkal, más része a táplálkozásukkal függ össze. A legtöbb gyümölcsfélének megvan a saját levéltetű fajtája de életmódjuk azért nagyban hasonló, és az ellenük való védekezés sem különbözik egymástól.

A LEVÉLTETVEK

apró, kecses, lágy testű szárnyas vagy szárnyatlan rovarok. Szúró-szívó szájszervük a szipóka, amivel a növényben áramló nedvekkel táplálkoznak. Tavasszal a gyümölcsfákon telelő tojásokból kikelő ősanyák szaporodásával kezdő­dik a kezdetben szárnyatlan egyedekböl álló ko­lóniák gyors növekedése. Rendszerint a hajtások csúcsi, pattanó rügyeit, friss leveleit, virágbimbóit, zsenge terméskezdeményeit támadják. Néhány szárnyatlan nemzedék után szárnyas alakok jelen­nek meg a telepekben, biztosítva a faj számára a terjeszkedést. Hogy mi indítja el a szárnyas alakok kialakulását? Nem tudni pontosan, de bizonyára összefüggésben van az adott helyen kimerülő tápanyagmennyiséggel, vagy egyszerűen, a soka­ságuknál fogva „egymás idegeire mennek”, eset­leg egyesek már nem férnek a táplálékforráshoz sem. ezért tovább kell állniuk.

EGYIKRŐL A MÁSIKRA

Ez az egyik jellegze­tességük tehát, ami a táplálkozással kapcsolatos, vagyis az, hogy a szárnyas alakok a telelő növényeikről, ahol kezdetben károsítottak, egy idő múlva meghatározott nyári tápnövényekre vándorolnak, de természetesen a kivétel erősíti a szabályt alapon, egyesek ugyanannál a fajnál vagy családnál maradva települnek át másik növényre. Tápnövényváltásukkal függ össze a nagyon kár­tékony virusterjesztő tulajdonságuk, ugyanis a szipókájukra ragadt, vagy a gyomornedvükben felgyülemlett, beteg növényekről származó vírust átviszik az egészséges növényekre. Az egyik leg­veszélyesebb vírus a csonthéjasok sharka- vagy himlővírusa, melynél az átfertözésre elegendő le­het már egy pár másodperces próbaszívás is.

TÖBB GENERÁCIÓ

A másik jellegzetességük a szaporodásuk. A teljes életciklusuk alatt, ami leg­többször egy év, több generáció fejlődik, amely során tavasszal szűznemzéssel, klónozással sza­porodnak, így csupa nőstény egyedekböl álló, először szárnyatlan, majd szárnyas nemzedékek váltják egymást. A szaporodási ciklust mindössze egyetlen olyan nemzedék zárja, ahol a nőstény, valamint a hím egyedek is feltűnnek, és az ivaros szaporodás során, mintegy feltéve az i-re a pon­tot, tojást raknak, mégpedig a rájuk jellemző gyü­mölcsfa fás részeire, a rügyek közelébe, ahol ily módon telelnek, és ahonnan tavasszal újrakezdik életciklusukat.

A levéltetvek jelentős tápanyagvesztesé­get tudnak előidézni, gyakran a hajtások, levelek erősen görbülnek, torzulnak, csavarodnak a kár­tételük következtében. Mivel tápanyagot vonnak el. a hajtások növekedési erélye gyengül, ezért érdemes, a virusterjesztés miatt pedig nagyon ajánlott az ellenük való védekezés. Míg az olaj ha­tóanyag-tartalmú lemosok, mint pl. a Nevikén, az Agrokén kora tavasszal a telelő tojásokat gyérítik, addig a különböző fejlettségű rovarok ellen a ve­getáció során bevethető szabadforgalmú növény­védő szerek a Full 5 CS, Karate Zeon 5 CS, Lamdex Extra, Mospilan 20 SP, Spilan 20 SG, Pirimor 50 WG. Teppeki, Vegarep EC lehetnek.

A katicabogarak és lárváik, a levéltetvésző fürkészdarazsak, a futrinkák, a zengőlegyek lárvái, a fátyolkák, a virág- és egyéb ragadozó poloskák, és a madarak is a levéltetvek természetes ellensé­gei, ezért próbáljuk kímélni őket.

Taxner Ágnes

Kerti tipp

A levéltetvek elleni védekezésben fontos stratégia, hogy a rovarok felszaporodásának kezdetén védekezzünk, mert a túlszaporodott kolóniák miatt erősen besodródott, csavaro­dott levelek közé a permetlé már nem jut el. A kártevő megjelenése sárga színcsapdával nyomon követhető. Vírusterjesztésük miatt a szüret után betelepülő kolóniák elleni véde­lemre is szükség lehet!