Most már elég lenne az eső. Kiegyenlítődött a talaj nyáron kiégett nedvességtartalma. Ami akkor csenevész maradt, most fejlődik, mintha igazi nyarát élné. Enyhe melegre, őszi napsütésre lenne még szükség, hogy aki nem féltette a korai fagyoktól, annak még a tövén beérjen a karfiolja, káposztája, dússá váljon a kánikulák után elszórt kapor, a még terebélyesedő petrezselyem gyökere, zöldje…
Közben azonban készülni kell a télre, ami az előrejelzések szerint hosszabb, keményebb lesz, mint az utóbbi években volt. És szükségünk is lesz mindenre, ami megtermett, tehát épen, egészségesen kell megőriznünk, hogy kitartson az újig.
Különleges díszek a teraszon
Ahogyan azt már nemrég említettük, a fűszerpaprika itthoni termelői sem fűzik ma már zsákvarró tűvel, vastag fonalakra, ujjaik épségéért aggódva, napokig a rekeszek fölé hajolva a száraz terményeket. A paprikájukról és hozzáértő feldolgozási technológiájukról híres Tótkomlós körül élő termelőktől „lesték el” a szárításban alkalmazható újításokat is. Például ezeknek az ügyes, harisnyaszárhoz hasonló, de hosszú, jól szellőző, vászonszerű, elasztikus „csöveknek” a használatát. Ebbe töltik a megtörölgetett, száraz fűszerpaprikát, s akasztják fel szép, formás láncokban az eresz alá, ma már inkább a szél-napjárta verandákra – utószárításra. Persze, azért a csípős cseresznyepaprikát rostaszerű rácsokra terítve szárítják, de már ki-ki korszerű módszerekkel. Mint ahogyan az egyes községekben is jól működő, kisebb őrlőkben válik a kolbászkészítéshez nélkülözhetetlen kellékké a fűszerpaprika. A jó paprikatermelőt ismeri az egész környék. Az ő paprikája már „lábon elkel”. Mikorra megszárítja, már az egész termésnek helye, gazdája van.
Tárolók előkészítése
Még néhány évtizede is a pincéket vélték a legjobb tárolóknak. Sokan meg a vízaknákat használták fel a burgonya és a gyökérzöldség téli tárolására. Azóta azonban sok minden megváltozott.
A legtöbb község – egykor száraz, borok tárolására is alkalmas – pincéi felhőszakadás, feltörő belvizek következtében ma már egyáltalán nem bizonyulnak biztonságos tároló helynek.
A ház északi oldalában kialakított hűvös, szellős kamrák annál inkább. A fóliasátorban a melegágy mélységében kiképzett, szalmával, homokkal bélelt vermek, prizmák is megfelelőbbek, mint a pince.
Persze, vannak ideális fekvésű falvak, ahol szárazak maradnak a pincék. Ott, mielőtt tároláshoz kezdenénk, alapos takarítást, fertőtlenítést végzünk. A legjobb a falra a tiszta mész. A talajra a háztartási boltokban beszerezhető fertőtlenítő. A ládákat, rekeszeket ugyancsak ki kell mosni, fertőtleníteni. A polcokat is le kell mosni fertőtlenítős vízzel.
A fák ellensége
A mézszínű gyűrűs tölcsérgomba (Clytocybe genus) a legveszélyesebb farontó gombákhoz tartozik, mert a talajból támad, különösen erdőkhöz közeli kertekben.
Amikor a durva gyökérhez hasonló barnás-fekete gombafonál (micélium) már évek óta a kéregben és a fában él, ősszel hirtelen a törzs alján sárga- vagy vörösbarna termőtestek formájában jelenik meg, amelyek kalapos gombák. A gyűrűs tölcsérgomba főzve ehető, különösen a vörösbarna (a tűlevelűeken. Felhasználható a domború kalap és a szár felső harmada.
A nem ehető gombákat kerüljük! Azt a fát, amelyet a gyűrűs tölcsérgomba megfertőzött, nem lehet megmenteni. Amíg termést hoz, addig hasznosítható, de a vége a teljes pusztulás. A fertőzött fákat gyökérzetükkel együtt ki kell ásni és helyükre legalább két évig nem szabad fát ültetni.
