Talán különleges nedvszívó tartalma miatt fordult a jerikó rózsája felé a kozmetikai ipar kutatóinak figyelme. A sivatagban, hónapokig tartó szárazságot követően, nedvesség hatására csodálatos gyorsan életre kelnek ezek a különös, összezsugorodott, a szelek által könnyű, kiszáradt gombolyagként görgetett növények. Ha vízbe kerülnek, 10-20 perc alatt felélednek tetszhalott állapotukból. A szakboltokban, nálunk a csipkeharaszt (Selaginella lepidophylla) kapható „jerikó rózsája” néven. Európába a szentföld zarándokai által került, akik azt híresztelték, hogy karácsony éjjelén életre kel, s hogy, ahol ezt a növényt tartják, abba a házba nem üt a mennykő. De az Anastatica hierochntica, az Odontospermum pygmaeum, valamint a Lonicera caprifolium is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.
Ne ijedjünk meg a barnásszürke, gyökérszerű gombolyag látványától, ha az utasítást követjük, odahaza életre kelthetjük. Az üzletekben ezt a száraz gumót árulják. Ilyen állapotban a növény akár húsz évig is elél, vízbe helyezve azonnal elkezd kinyílni. Gumó állapotban jól kezelhető, kis helyen is elfér, fényigénye nincs.
Gondozás:
– Első lépésben áztassuk be egy tál kissé langyos vízbe. Pár percen belül látni fogjuk, ahogy a növény életre kel.
– Ha télen a fűtés miatt és a fény hiány miatt a növény nem zöldül be, hagyjuk újra kiszáradni és csak akkor vegzük elő újra, ha van elég napsütés, fény és meleg.
– A Jerikót soha ne ültessük el virágföldbe, és ne tegyük a radiátor tetejére, vagy közelébe, mert rövid időn belül tönkre megy.
– 1-3 nap után érdemes leönteni alóla a vizet, és hagyni összecsukódni, ugyanis bepenészedhet.
– A sivatagban egész nap süt a nap, és amikor esik az eső, igen párás lesz a levegő. A vizet cseréljük alatta két–három naponta, nyáron gyakori spricceléssel pótoljuk a nedvességet.
– Havonta egyszer érdemes a növényt újra kiszárítani, de ha láthatóan jól érzi magát, több hónapon keresztül is hagyhatjuk a vízben
– Szaporítása viszonylag egyszerű. Ha egy nagyobb növényt sikerült már nevelnünk, egy éles késsel vágjuk ketté a tövénél!
– Évente kétszer-háromszor érdemes kivirágoztatni.
