A vetőmagboltban zavartan nézelődünk, s nem tudjuk, melyiket válasszuk? A tasakokon szebbnél szebb zöldségfélék mosolyognak, de mi azért az ömlesztve árusított, már megszokott paprika-, paradicsomfajták nevét keressük az egyszerű, zsákokra ragasztott cédulákon. Nem maradiságból óvatos az ember. De azt tapasztalja, minél mutatósabb, tökéletesebbnek tűnő egy-egy újabb fajta zeller, vagy paradicsom, annál semlegesebb az íze. Valahogy nem ízlik a csípősségétől „megszabadított” vöröshagyma, az intenzív illatát nélkülöző fokhagyma sem. A világkonyha – állítólag – ezeket igényli. És manapság, amikor a paradicsom is akkor az igazi, ha sárga, a saláta, ha lila, bizony, nem árt vigyázni. Például a magyar cukorborsó és zöldborsó fajták kitűnőek. Káposztából viszont jó lesz ragaszkodni a hazai, vékony, sima levelű fajtákhoz, ha jóízű savanyú káposztát akarunk készíteni. Igaz, hogy szépek, hatalmasak, nehezek a fehérre érő külföldi fajták, azonban rostjuk, levelük olyan vastag, hogy istenkísértés hagyományos káposztás ételeket készíteni belőlük.
Nagy hírverés, érdeklődés fogadta a gombabetegségekkel szemben ellenálló, sima, fényes felületű csemegeuborka fajtákat is. Csakhogy, aki tartósítószerek nélkül, tejsavas erjesztéssel tette el télire, pórul járt vele. Természetes tartósításra a rücskös, hagyományos fajták az igaziak. Itt van most az előcsíráztatott petrezselyemmag. Próbáljuk ki, hátha nem tűnik el a sorokból, mint a megszokott módszerekkel vetett fajták, amelyek az utóbbi években igen gyéren keltek ki. Válogassunk, de megfontoltan, kísérletezzünk, de módjával!
