Ez az igazán hasznos munka! A komposztálás már régóta használt módszer a kertészkedésben. A szerves hulladékok lebomlási folyamatát értjük alatta. Ez a természetben jelen lévő folyamat, amely során a lehullott növényi részek, levelek, ágak stb. különböző szakaszokon keresztül szép lassan átalakulnak humusszá, amely gyakorlatilag a talajba integrálódik. Ez egy zárt körforgás, a növények tápanyagfelvételük során a talajból táplálkoznak, majd az lombhullást követően visszajuttatják a tápanyagot a talajba.
A hagyományos növénytermesztés során, illetve a díszkertekben, parkokban általában nincs meg ez a zárt körfolyamat, mivel a területről lekerülnek a növényi maradványok. A szántóföldön eltakarítják a kukoricaszárat, a szalmát, a díszkertekben összesöprik és kidobják a lehullott leveleket. Egy idő után ezeken a területeken tápanyaghiány lép fel, amelyhez műtrágyákat, mesterséges adalékokat használnak, ami viszont nem az ideális tápanyag arányt adja vissza a talajnak és a növényeknek. Szép lassan kibillen az egyensúly, súlyos mikroelem hiány lép fel, a talaj szerkezete elromlik, talajerózió lép fel, elszaporodnak a kártevők és végül visszafordíthatatlan lesz ez a folyamat.
Szerencsére sokan felismerik ezt a problémát és már nem csupán kiskert szinten, de nagyobb területeken, akár egész városokban is ráállnak a komposztálásra. A komposzt használatával ugyanis idővel visszapótolható minden, amit elvettünk a talajtól, sőt, javul és visszaállítható az egészséges talajélet, a talajszerkezet is. Ha most fogunk bele a növénytermesztésbe, vagy még nem gondoltunk erre a nagyon fontos körforgásra, ideje a komposztálást is gyakorlatba ültetnünk. Ismerkedjünk meg vele közelebbről.
A komposztálás négy fő szakaszból áll:
1. bevezető szakasz: felmelegedés (a komposztálandó halomban egyre magasabb lesz a hőmérséklet, ahogy a mikroorganizmusok a könnyen lebomló anyagoknak nekilátnak)
2. lebomlási szakasz: itt elkezdődik a hő hatására a nehezebben lebomló anyagok szerkezeti fellazulása, szétesése
3. átalakulási szakasz: csökken a hőmérséklet, megkezdődik a humuszképződés
4. talajlakó élőlények hatására megérik a komposzt
Komposztálás előnyei
- Visszaadjuk a természetnek, amit elvettünk.
- A létező legfontosabb a természet tisztelete, hiszen a földünk egészsége nélkül mi sem lehetünk egészségesek. Még nem késő észbe kapni és jó példát mutatni másoknak is.
- Ha a saját készítésű komposztot visszaforgatjuk a természetbe, arra területre például, ahol zöldségeket termesztünk, a növényeinknek nem lesz szüksége semmilyen mesterséges tápanyagra, anélkül is kellő mennyiségű tápanyaghoz jutnak és jó szerkezetű talajban élhetnek.
- A talajunk szerkezetén is jelentősen javít a komposzt, így megfelelő lesz a víztartó képessége, a tömörsége, a gyökerek könnyebben veszik fel a tápanyagokat.
- Visszaáll az egészséges talajélet is: a komposzt segít benne, hogy a talaj lebontó szervezetei visszatérjenek és folytassák áldásos tevékenységüket.
Egyensúly a konyhakertben
Ha a komposztot használva megteremtjük az egészséges talajéletet, talajszerkezetet, a kártevők és kórokozók populációiban is be tud állni az egyensúly. Nem szabadulunk meg tőlük egy csapásra, de kontrollálható lesz az egyedszám. Persze, ebben egyéb trükkök bevetése is javasolt, mint a vetésforgó, a növénytársítás, a vegyes kultúra alkalmazása.
Nincs hulladék
Nem csupán a kerti szerves hulladék, hanem a konyhai is eltűnhet, ha mindent összegyűjtünk, ami komposztálható. Ezáltal kevesebb kommunális szemetet „termelünk”.
Komposztáló kialakítása
A komposztáló helyének megválasztása kis tervezést igényel. Nem rakhatjuk bárhová. A legideálisabb egy árnyékos, a lakóhelyiségektől távolabb lévő hely, mégpedig azért, mert a folyamatokhoz kellő nedvesség szükséges, ami a tűző napon még folyamatos locsolás mellett is nehezen lenne biztosítható. Meg azért is, mert az érlelődés bizonyos szakaszaiban nem éppen illatos az érlelődő komposzt.
Válasszunk tehát egy olyan helyet, ami védett, árnyékot kap, akár folyamatosan. Ez azért is jó, mert ilyen árnyékos helyre egyébként sem érdemes veteményest tervezni, így kihasználjuk az egyébként üresen álló területet is.
Egy másik fontos tényező a veteményesünktől való távolság. Ha túl messze van, talicskáznunk, cipekednünk kell. De túl közel sem érdemes tenni, hogy elkülönüljön a termesztésre szánt területtől.
Keretes vagy keret nélküli?
Mindkettő megfelelően működhet. A keretes komposztálás esztétikusabb, ha erre mindenképp hangsúlyt fektetünk a kertünkben, de a folyamatokat is gyorsítja, ha egy keretben komposztálunk, hiszen a hőtartás így sokkal jobb, és attól sem kell tartanunk, hogy könnyen kiszárad a kupac. Ha erdőszéli kertünk van, akkor pedig szinte kötelező a keret, különben vadasparkká alakulhat át a terület.
Egyszerűbbnek tűnik a keret nélküli komposztálás. Ekkor érdemes egy kis gödröt kialakítani a kijelölt helyen és abba kezdeni hordani a szerves hulladékokat. Ha a kupac “megtelt”, akár felfuttathatunk rá tápanyagigényes növényeket, mint a tökfélék, ezek árnyékot adnak a komposztnak, úgymond keretbe foglalják.
Milyen anyagból legyen a keret?
Ha a keretes komposztálás mellett döntöttünk, még mindig el kell döntenünk, miből készüljön a keret. Ha magunk szeretnénk készíteni, érdemes a számunkra legkönnyebben elérhető, legolcsóbb természetes anyagból építeni, például deszkákból vagy téglából.
Ha nem szeretnénk bajlódni az építéssel és inkább készen vennénk, kaphatunk már természetes anyagból, vagy akár újrahasznosított műanyagból készült komposztáló kereteket, többféle méretben, formában és dizájnban.
Hány komposztálókeretre van szükség?
Érdemes rögtön két rekeszben gondolkodni, persze ez a terület nagyságától is függ. A két keret azért jobb, mert ha az egyik megtelik, a folyamatok lezajlásához jobb, ha nem hordunk rá több friss anyagot, így zavartalan és gyors lesz a lebomlás. Amíg az első rekesz pihen, addig a másikat tudjuk tölteni.
Persze akiknek nincs lehetősége két rekeszre, akár eggyel is megfelelően tud majd dolgozni.
Komposztálás beltéren?
Különféle, beltéri konyhai komposztáló módszerek is léteznek, melyekkel kényelmesen, az otthonunk melegében hasznosíthatjuk a háztartási hulladékot. 2 módszere elterjed itthon, az egyik a gilisztakomposztálás, a másik pedig a Bokashi vödör. A vödör anaerob lebontás elvén működik, ami azt jelenti, hogy levegő nélkül végbemenő bakteriális tevékenység zajlik. A lebontó baktériumok alakítják át a vödörbe adagolt konyhai hulladékokat, ezek a baktériumok az úgynevezett starter kultúra adagolásával kerülnek a szerves anyagok közé. De ez már a fiatalabb, erőteljesebb „szenvedélyes” kertészkedők módszere inkább, mint a kényelmesebb, idősebb nyugdíjasoké…
