A szerszámkészítéstől a haragtartásig a varjak hihetetlen bravúrokra képesek
Sok mondában, legendában keveredik a varjú és a holló. Mindkettőt az istenek hírnökének tartották, melyeknek köze van az időjáráshoz és a hosszú élethez, de mint rossz ómen, előre jelzik a szerencsétlenségeket és a halált is.
Ravaszsága és intelligenciája adhatott alapot a varjú alakjában megjelenő és csínytevő, ármánykodó, vagy segítő tündérek képzetéhez. Gondoljunk csak a sok mesére, amelyben szerepelnek! A corvidként (varjúfélék) ismert madárcsaládba nemcsak a varjak tartoznak, hanem a hollók, a bástya, a szajkó és a szarkák is. Összességükben hihetetlenül ügyesek, a legnagyobb agy-testméret arányokkal rendelkeznek a madarak közül, de a Corvus nemzetségbe tartozók általában különösen eszesek. Az emberek már régen felismerték a varjak és hollók ravaszságát. Ahogyan a több évszázados néphitben szerepelnek, ezeket a hangjukkal, színükkel feltűnő, emberek közelségébe merészkedő madarakat tolvajnak, csalónak, problémamegoldónak, vészek jövetelét jóslónak, istenek bölcs tanácsadójának vagy akár magának az istenségnek is tartják. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ezeket a madarakat, különleges tulajdonságaikat, hogy túllépjünk az egykori félelmet kiváltó képzeteken, amelyek kísértetiesnek, fenyegetőnek bélyegezték őket.
Szerencsére az intelligenciájuk értékelése megnőtt az elmúlt évtizedekben, köszönhetően azoknak a kutatásoknak, amelyek azt vizsgálják, hogy a corvidok mire képesek. Vagy talán már a híres Hitchcock „Madarak” filmmel kezdődött? … Valószínűleg a legmeglepőbb, hogy a varjú agya ugyanolyan méretű, mint a csimpánzé – írja a Current Biology. Az alábbiakban összeszedtünk néhány információt, amit mentális és társadalmi életükről érdemes tudni.
1. A varjak ravasz módon is szereznek élelmet
Nagyon kreatívak, gyakran új táplálékforrásokat fedeznek fel, vagy elképesztő táplálkozási stratégiákat alkalmaznak, hogy megkönnyítsék létfenntartásukat. Köztudott, hogy saját maguk is kifogják a halat, egyes esetekben például kenyeret vagy más táplálékot is használnak csaliként, hogy elérhető közelségbe csalják.
Ugyanakkor gyakran lopnak élelmet más állatoktól, néha még titokban is követik az áldozatokat a fészkükbe. Sok varjú repülés közben a csigákat és a kemény héjú diókat is kiejti a csőréből, hogy megtörje azok páncélját, burkát. Ezt más madarak is megteszik, de úgy tűnik, a varjak ezt ügyesebben oldják meg.
Megfigyelték, hogy a talált diót az autó járta utakra teszik, hogy a járművek összetörjék a héját. Megvárják, amíg a jelzőlámpa pirosra vált, hogy biztonságosan összeszedhessék a feltört diót.
2. Nem csak eszközöket használnak, de készítenek is, ha szükséges
Sok varjúféle használ szerszámokat, de az új-kaledóniai varjak különösen ügyesek ebben. A csimpánzokhoz hasonlóan botokkal vagy különböző faágakkal halásznak ki rovarokat a hasadékokból. Ez már önmagában is lenyűgöző, különösen kéz nélkül, de ez csak egy a sok trükk közül. Az új-kaledóniai varjak amellett, hogy egy adott feladathoz természetesen jó alakú szerszámokat választanak, ha szükséges, akár még készítenek is. Ellenőrzött kísérletek során az itteni varjak hajlékony anyagokat horgas szerszámokká hajlítottak.
3. Az 5-7 éves korú gyerekekkel egyenrangúan tudnak rejtvényeket megoldani
Aesopus egyik meséjében egy szomjas varjú találkozik egy kancsóval, amelyben kevés víz van, de az alacsony vízszint és a palack keskeny nyaka megakadályozza, hogy ihasson belőle. Ekkor a varjú elkezd kavicsokat ejteni a kancsóba, és végül annyira megemeli a vízszintet, hogy ihasson.
A kutatások nemcsak azt igazolták, hogy a varjak képesek erre, hanem azt is, hogy az 5 és 7 év közötti gyerekekhez hasonló szinten átmennek a vízkiszorítási teszten. A varjak számos más bonyolult teszten is jól teljesítettek.
4. A varjak gyászolják társaikat
Arról híresek, hogy „temetést” tartanak, amikor egy társuk meghal. Egyes esetekben napokig virrasztanak az élettelen madár felett. Kaeli Swift, a Washingtoni Egyetem posztdoktori kutatója és corvid-szakértője írja, bár “alig kételkedik bárki is afelől, hogy a varjúk rendelkeznek érzelmi intelligenciával”, ennek a lehetőségnek a tesztelése továbbra is tudományosan problematikus, mivel “még mindig nincs mód arra, hogy valóban tudjuk, mi történik érzelmi szinten egy állat fejében”.
Tehát anélkül, hogy feltétlenül kizárták volna a gyászt, Swift és más kutatók inkább a „veszélyből való tanulásra” összpontosítottak, mint a corvid temetések valószínű motivációjára.
5. A varjak tovább adják az információikat, pletykálnak, neheztelnek, és tudják, ki vagy
Gondolnánk, hogy a szemetesen ülő varjú szemez velünk? Méreget és memorizál?
Igen. John Marzluff vadbiológus és a seattle-i Washingtoni Egyetemen tanítványainak felfedezései arra utalnak, hogy a varjak nagyon ügyesek az emberi arcok felismerésében. Sőt, a kutatás bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy a madarak éles érzékelési képességeiket használják arra, hogy különbséget tegyenek az általuk jó és rossz emberek között, így évekig tartó véleményt alkotnak.
Az emberek azonosításának megtanulása értékes készség lehet a városi varjak számára, mivel néhányan közülünk ellenségesek, sőt agresszívak. A vadvarjak nagyrészt közömbösek azoknak az embereknek az arca iránt, akik nem bántották őket, és pozitív kapcsolatokat is kialakíthatnak velünk – mint például a seattle-i lány, aki állítólag kapott egy csecsebecsét a varjaktól, akiket etetett.
6. Nyelvjárásaik vannak
Szinte mindenki ismeri a varjú “caw, caw” (mi, magyarul úgy „értjük”, azt mondják, hogy „kár, kár”…) hangját, de kevesen tudjuk, hogy a hangjuknak dialektusa van. Az emberekhez hasonlóan, a varjaknak is különböző a nyelvjárása, eltérés van a két varjúpopuláció között.
7. Egy életen át párosodnak, mégis „monogámok”
A varjak nemcsak társasági, közösségekben élő madarak, hanem családcentrikusabbak is, mint azt sokan gondolják. Egy életen át párosodnak, ami azt jelenti, hogy a párosok általában életük végéig együtt maradnak, de a családi életük is bonyolultabb lehet, lévén, hogy egyes varjak „kettős életet” is élnek, megosztva az idejüket családjuk és nagy közösségi szállásaik között.
Az év nagy részében egyes varjak elhagyják az otthoni területet, hogy nagy csapatokhoz csatlakozzanak a szeméttelepeken és mezőgazdasági területeken, és télen nagy rajokban aludjanak.
8. A fiatal varjak egy ideig otthon maradhatnak, hogy segítőként szolgáljanak
A fiatal varjak kirepülésük után néhány hónapig a szüleiktől függenek, de hajlamosak még egy ideig családjuk közelében maradni, még költözés után is. Ezeket a fiókákat a szüleik még mindig hevesen védik, egyfajta meghosszabbított serdülőkort teremtve, amely időt és energiát enged számukra a játékos viselkedéshez, ami fontos lehet fejlődésük és kulturális tanulásuk szempontjából.
A legtöbb varjúpopulációban az idősebb utódok még néhány évig segítenek szüleiknek az új fiókák felnevelésében.
9. Intelligensek, de nem legyőzhetetlenek
Egyre többet halljuk, tapasztaljuk, hogy az emberek üldözik, csapdázzák a varjakat, gyakran a nem kívánt viselkedésre összpontosítva, és figyelmen kívül hagyják különös tulajdonságaikat. A varjak néha megtámadják a kerteket, de az általuk okozott károkat ellensúlyozhatják az ökológiai előnyök, például a magvak szétszóródása és a kártevő rovarok elfogyasztása. Ráadásul minden fajnak eredendő létjogosultsága van.
Bár a legfontosabb dolog, amit a madarak megsegítése érdekében meg kell tennünk, az élőhely megőrzése és helyreállítása, az is hasznos lenne, különösen rövidtávon, hogy csökkentsük a zavarásukat. Az emberi tevékenység ugyanis nagyon sok madárfajra, így a varjakra is hatással van.
10. Városi varjútámadások – vigyázzunk, hová parkoljuk le az autónkat!
Rendre kiszorulnak erdeinkből a korábban ott élő vadak, a termő mezők körüli fákon, erdőkben fészkelő madarak. A búbos pacsirtáktól kezdve – egészen a varjúpopulációkig. A városokban is sok zöldlombos ligetet, árnyat adó fákat, pázsitos pihenőket számolnak fel, hogy a mérhetetlen mennyiségű gépkocsi számára teremtsenek házak körüli parkolókat. Nos, a mégis meghagyott, terebélyesebb fákon egyre több varjúféle rak fészket. Költés, fiókanevelés idején egyre több „támadást” intéznek a zavaró, ki-be parkoló kocsik ellen. Sok is a gond a maró foltok eltávolításával. Idővel – a mindig ugyanoda betolató kocsikat megszokják, felismerik. Ezeket aztán békén hagyják. Viszont, pontosabban, mint a parkoló-őrök tennék (ha lennének ilyenek), szemmel tartják az „idegen” kocsikat. Azokat megcélozzák, s mindig figyelő őrségük ügyeletesei: „megjelölik”.
Miért támadnak a varjak?
Úgy tűnik, hogy a varjúpopuláció az urbanizáció hatására növekszik. Az emberek pedig valójában bevonzzák ezeket a madarakat a sok szeméttel, ételmaradékkal. Ennek következményeként a költési időszakban egyre több varjútámadással találkozhatunk.
Főként május és június környékén, amikor fiókáik repülni tanulnak. A szülők nagyon védelmezőek, és támadhatnak, ha valaki közel kerül a fiókákhoz.
Ilyenkor kerüljük azokat a helyeket, ahol fiatal varjút, fiókát látunk. A környező területeket alommentesen kell tartani, a maradék élelmiszert biztonságos és fedett szemetesbe kell dobni. A fák gyümölcseit is le kell szedni, vagy megfelelő fátyolfóliával kell lefedni. A varjak mindenevők, rovarokkal, gyümölcsökkel, zöldségekkel, szeméttel és dögökkel táplálkoznak.
Nos, az autók esetében – tanácstalanok vagyunk. Az embereknek is nehéz elviselni a forgalom fokozott növekedését, a járművek tömegét. Megértjük és szánjuk a madarakat – varjakat, szarkákat, az erkélyeken élelmiszert keresgélő vadgalambokat, gerléket, – de tennünk is kell azért, hogy a települések zöldövezetei védjék mind az emberek, mind a hozzájuk tartozó, élő állatvilág békességét, kényelmét, biztonságát.
