„Földünk forró széken ül”

Véget ért a globális felmelegedés korszaka…

António Guterres ENSZ-főtitkár szerint mostantól sokkal rosszabb jön.

Évezredek óta a mostani július lehetett a legmelegebb hónap – közölte a múlt csütörtökön a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és a Copernicus klímaváltozást figyelő európai szolgálat Genfben.

„Földünk forró széken ül” – hangsúlyozta António Guterres ENSZ-főtitkár. “Nem kell a hónap végéig várnunk, hogy ezt pontosan tudjuk. Hacsak a következő napokban nem lesz egy kisebb jégkorszak, a július minden rekordot megdönt” – mondta a világszervezet vezető diplomatája.

Az idei július első három hete minden eddigi rekordot megdöntött

A két szervezet a július 23-án ismert meteorológiai adatokat értékelte ki. Az már most bizonyos, hogy az idei július első három hete volt a valaha mért legmelegebb háromhetes időszakasz. A legmelegebb esztendőt tekintve pedig Földünk 2023-ban megdöntheti a 2016-os év rekordját – jelentette ki Christopher Hewitt, a WMO éghajlatkutató szolgálatának igazgatója.

A Földünkön feljegyzett legmelegebb nap 2023. július 6. volt

17,08 Celsius fokos globális átlaghőmérséklettel, de július ötödike és hetedike sem maradt el tőle sokkal. A korábbi rekordot 2016. augusztus 13. tartotta 16,8 Celsius fokos globális átlaghőmérséklettel. Ez a csúcsérték az idén július legalább 17 napján túl lett szárnyalva. „A globális felmelegedés korszaka ezzel véget ért.”

Megkezdődött a globális forrás korszaka

– próbált a régóta ismert, valós veszélyre figyelmeztetni Guterres ENSZ-főtitkár. Felszólította a politikai vezetőket, hogy haladéktalanul tegyenek drasztikus intézkedéseket a klímaváltozás megfékezésére.

Csakhogy: már évtizedek óta pusztába kiáltott szó, amire az ENSZ felszólít, mivel általában megkésve figyelmeztet, ami a rendelkezéseit, illetve az intézkedéseit illeti. Már lassan azt sem tudjuk, miért hozták létre ezt a világszervezetnek indult tehetetlen intézményt.

Hogy most majd történik-e valami érdemleges, katasztrófát fékező, avagy visszafordítani képes összefogás, vagy mindent a természet kényére-kedvére hagy a földet, vizet, levegőt, világűrt szennyező emberiség. Jó lenne reménykedni benne. De vajon van-e még rá ereje a józanabb tudóstársadalomnak, vagy mindent a fegyverkezés őrülete dönt el?