A régi kertészeti gyakorlattal szemben, hogy ősszel minden zöldségágyást be kell takarítani, a korszerű kertészkedési mód alapelve: lehetőleg sok télálló zöldség maradjon a földben. Megköthetők így a talaj tápanyagkészletei.
A vad évelőkhöz tartozó, áttelelő zöldség- és fűszernövényeket ősszel ne vágjuk vissza. Ilyenkor egyrészt magas a nitrát-tartalmuk, másrészt, ha dúsabb marad a levélzetük, gyökereik több tápanyagot tárolhatnak a tél folyamán.
Aki nemigen bízik a téli termesztésben, legalább egy-egy sornyi vetéssel, ültetéssel próbálja ki:
Vethető még télálló paraj, galambbegysaláta, mángold, téli borsó. Sarjhagymát, dughagymát, fokhagymát is lehet ültetni. Ha olyan enyhe lesz az idei tél is, mint a tavalyi volt, rendkívül korán juthatunk így friss zöldségekhez.
Sokak fodros kel néven ismerik a leveles kelt, de egy biztos, az egyik legjobb hidegtűrő zöldségféle a konyhakertben. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy bizonyos fajtái akár 80-90 cm magasra is megnőnek, nagyon mutatósak. A leveles kel vitaminokban- és ásványi anyagokban kifejezetten gazdag, de nagy mennyiségben tartalmaz karotinoidot, omega-3 és omega-6 zsírsavakat is. A betakarításkor fontos tudnivaló, hogy mindig csak a levelek egyharmadát szedjük le, mert így fog tudni egészen kora tavaszig életben maradni.
Remek hidegtűrő képességéről ismert a vitaminokban gazdag, egyéves téli porcsin, amelynek zsenge leveleit egész télen szüretelhetjük. A dekoratív megjelenésű növény frissen és főzelékként fogyasztva is igen kedvelt. A talaj iránt nem igényes, könnyen termeszthető zöldségféle.
Ha más nem, zöldtrágya növény kerüljön az ágyásokba. Gyomok ellen védő talajtakarásnak, tápanyag- utánpótlásnak is rendkívül hasznos.
