Díszcsalán, coleus (Plectranthus scutellarioides)
A díszcsalán, coleus, virágcsalán vagy mozaikvirág (Plectranthus scutellarioides) közepes termetű, balkonládába, dézsában, vegyes virágágyásba és ágyások szegélyeként is ültethető leveleivel díszítő dísznövény. Dús levélzetét, fogazott szélű, szív alakú, kissé durva tapintású mintás levelek alkotják.
Díszkáposzta (Brassica oleracea)
A díszkáposzta (Brassica oleracea) a közönséges káposzta nemesített változata, mely színpompás leveleivel díszít. Ez a rendkívül dekoratív kétnyári dísznövény remek választás kertbe, teraszra és balkonládába ültetve egyaránt. A növény körülbelül 30-40 cm magasra nő. Nagyon eredeti, zöldes-lilás-rózsaszín leveleket hoz (szeptemberben kezd színesedni), és további díszei a kis sárga virágokból álló, nagyon vonzó virágzatú szárak. Ősszel és télen virágzik.
Dísznapraforgó (Helianthus annuus)
A dísznapraforgó (Helianthus annuus) egynyári dísznövény, a haszonnövényként termesztett napraforgó díszváltozata. A különféle nemesített fajták eltérő virágzattal és virágszínnel rendelkeznek, melyek fajtától függően 0,5-1,5méter magas, erős száron nyílnak. A legnépszerűbb egynyári faj a méteresre növő közönséges napraforgó vagy dísznapraforgó (Helianthus annuus). Vastag, kocsonyás belsejű lágy szárán hatalmas, csodálatos, napkorongra emlékeztető virágtányért visel.
Dúsvirágú petúnia (Calibrachoa x hybrida)
A dúsvirágú petúnia (Calibrachoa x hybrida) bokros, sűrűn elágazó, elterülő hajtású évelő növény, mely hazánkban jellemzően egynyári dísznövény ámpolnába, balkonládába ültetve. Nagyon hasonlít a hagyományos petúniára, szirmai azonban kerekebbek. Napos, félárnyékos helyet, tápdús jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Viszonylag könnyen nevelhető egynyári, mely a hőséget is jól bírja. Bár rendszeres öntözést igényel, mindig csak akkor öntözzük újra, ha a földjének a felülete már kiszáradt. Kéthetente-havonta tápoldatozhatjuk. Ha a nyár közepére túlságosan rendezetlenné válik a növény külseje, és már csak kisebb virágokat hoz, akkor nem árt némileg visszametszeni. Az elnyílt virágokat magától lehullajtja.
Daráslevél (Gasteria batesiana)
A daráslevél (Gasteria batesiana) Délnyugat Afrikából származó pozsgás növény, amelyet hazánkban szobanövényként tartunk. A gyorsan növekvő növényt, hosszúkás, hegyesedő, húsos levelek alkotják, amelyek tőlevélrózsát képeznek. A leveleket foltok, vagy sávok díszítik. Vastag, húsos, hosszúkás vagy nyelv alakú levelei többnyire egy síkban, átellenesen állnak; főleg az idősebb példányokon időnként levélrózsába rendeződnek. Gyakran féloldalasan megvastagodnak, amitől a levél keresztmetszete élesebben vagy tompábban szabálytalan háromszögletű lesz. A többnyire sötétzöld leveleket a legtöbb fajon apró, fehér foltok vagy szemölcsök díszítik.
Datolyapálma, főnixpálma (Phoenix canariensis)
A datolyapálma nemzetség tagjai könnyen felismerhetők arról, hogy a levélszárnyak „V” alakban összehajtottak és a levélkék kihegyezett csúcsúak. Valamennyi más szárnyalt levelű pálmafajnál viszont a levélszárnyak A alakban összehajtottak (a levélgerinc felül helyezkedik el), vagy a levélkék nem kihegyezett csúcsúak. A nemzetség fajai közül a következő hármat gyakran termesztik, leginkább szubtrópusi területeken: közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera), kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) és törpe datolyapálma (Phoenix roebelenii).
Déli bunkóliliom (Cordyline australis)
A déli bunkóliliom (Cordyline australis) Új-Zélandról származó évelő növény, amit hazánkban elsősorban lakásban tartanak, ugyanis nem fagytűrő. Neve bunkóhoz hasonló gyökeréből ered. Eredeti közegében kisebb fává fejlődik, nálunk egy méteres hosszt elérő szerteágazó, élénkzöld vagy mély lila leveleivel díszít. Fényigényes, melegkedvelő növény, de a hosszan tartó tűző napsütés kárt tehet benne. Leginkább a déli és nyugati fekvésű, szórt fényű, széltől és huzattól védett helyeket kedveli. Átlagos, kissé kötött, folyamatosan nyirkos talajt igényel. A nyári időszakban nem árt időnként tápoldatozni. Télen minimum 5 fokos, világos helyiségben kell tartani, s ilyenkor csak ritkán kell öntözni. Nagyméretű karógyökerének nagy a helyigénye, ezért mindenképpen nagyméretű, mély cserépbe ültessük. A pajzstetvek és takácsatkák időnként veszélyt jelenthetnek rá.
Déligesztenye (Castanospermum australe)
Különleges ausztrál örökzöld fa, amely dísznövényként olyan szép és egészséges marad, mintha műanyagból lenne. A babszerű magjaival szaporítható, ha sikerül rávennünk a virágzásra. Magjai nyersen mérgezők, de feldolgozva (főzve és pörkölve) már fogyaszthatók, ízük a szelídgesztenyéhez hasonlít. Az ausztrál őslakosok 10 napig áztatják a fekete babokat, majd megpörkölik és porrá őrlik őket. A lisztjükből aztán kenyeret sütnek. Szobai körülmények között a déligesztenye közepes fény-, víz- és tápanyagigényű, közepes méretű levéldísznövény. A földből kilátszó „babjával” és fényes leveleivel díszít. A babokat egyesével vagy többesével is vethetik a cserépbe. Gyors növekedésének köszönhetően mutatós zöld foltja lehet az otthonoknak, irodáknak.
Dögcsillag (Stapelia gigantea)
A tarka dögcsillag (Stapelia gigantea) Dél-Afrika területén őshonos kistermetű pozsgás növény. Hosszúkás, húsos, kinövésekkel tarkított hajtások alkotják. Érdekességét, feltűnő virágzata adja. Száraz levegőjű, vagy kifejezetten napos szobákba ajánlható, könnyen gondozható növény. Törzsszukkulens pozsgás növény: Húsos, négyszögletes, olykor szőrös, fogazott szárai elfekvők vagy felállók; utóbbi esetben magasságuk ritkán haladja meg a 20 cm-t. Tövük elágazó, amitől gyakran párnásan fejlődnek (gyökérsarjakkal és legyökerező hajtásokkal). Virágai többnyire a fiatal hajtások tövéből bújnak elő hosszabb-rövidebb kocsányon. A bimbók rendszerint golyószerűen simák (Szűcs). A legtöbb faj nagy, csillag alakú, hosszú szőrökkel borított, öt cimpájú virága kellemetlen dögszagot áraszt. A szirmok mintája is elhullott emlősök bőrére emlékeztet, mert döglegyek porozzák be őket.
Dalmát gólyaorr (Geranium dalmaticum)
15 cm magas, párnás évelő. Fehér vagy rózsaszín virágaiból kiemelkedik a termő és a porzó. Évelőágyban kiváló talajtakaró, sziklakertben is szépen díszít. Télen takarást igényel. Napos vagy félárnyékos helyre ültessük. Közepes vízigényű, pangó vízben kirothad, ezért laza, jó vízelvezetésű talaja legyen. A dalmát gólyaorr egyszerűen nevelhető, jó szárazságtűrő növény, ennek ellenére meghálálja a rendszeres, mérsékelt öntözést. Napos, világos és félárnyékos helyre is ültethető, lényegében bármilyen jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajban jól boldogul. Jó fagytűrő növény, levelei csak a nagyon erős fagyok hatására fagynak el. Indái segítségével könnyen terjed. Szaporítani tőosztással és dugványozással lehet.
Dalmát harangvirág (Campanula portenschlagiana)
Tömött alacsony bokrot alkotó évelő.Levelei kerekdedek,szélük fogazott,aromás illatú.Virágai csésze alakúak,rózsaszínek,júniustól virágzik.Levelei ősszel vörösre színeződnek. A dalmát harangvirág nagyon sok hasonlóságot mutat egyik közeli rokonával, a balkáni harangvirággal (C. poscharskyana), melytől leginkább virágainak formája különbözteti meg, mivel ez utóbbinak virágai kevésbé tölcsérformájúak, sokkal inkább kicsiny csillagokra emlékeztetnek.
Dalmát nőszirom (Iris pallida)
A dalmát nőszirom (Iris pallida) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó dísznövény. A dalmát nőszirom az egyik leghagyományosabb kerti írisz, melynek tarka levelű változataival (Variegata* vagy ’Aurea Variegata’, illetve ‘Argentea Variegata’) gyakran találkozhatunk a hazai kertekben is. Bár virágai is illatosak, illatszerek előállítására többnyire szárított rizómáit használják. Ez a gyöktörzsével lassan terjedő dísznövény kifejezetten robusztus megjelenésű és erőteljes növekedésű, ezért számtalan modern nőszirom hibrid előállításában szerepe van. A mereven felálló, kard alakú levelek fölött május-júniusban nyílnak a halvány levendulakék virágok, melyeket sárga szakáll díszít. Az alapváltozatot hamvas bevonatú, szürkészöld levelek jellemzik, de a kertekbe elsősorban a sárgatarka levelű fajtáját ültetik, mely a virágzás elmúltával is megőrzi díszítőértékét. Magassága elérheti az Im-t is.
Dália (Dahlia)
A dália (Dahlia), évelő dísznövény a fészkes virágúak családjába sorolható. A hazai kertészetekben, és kertekben gyakori virág Mexikó jelképének számít. Termesztésével már az aztékok is foglalkoztak, gumóját pedig étkezési célra is felhasználták. A dáliák népes családja rendkívül változatos, színeiben, méreteiben egyaránt. Magasságuk 30 cm-től, 2 méterig terjedhet. mutatós, 5-30cm közti virágaik nyáron díszítik kertünket. A dália gumóit tavasszal ültethetjük el, így nyár közepétől, egészen az ősz végéig élvezhetjük virágaik látványát.
Déli borsófürt, kék borsófürt (Baptisia australis)
Az Angol Királyi Kertészeti Társaság díjazottja az évelő Baptisia vagy déli borsófürt. Kék pillangós virágú, hatalmasra megnövő, látványos évelő, mely természetes kertekben csodás kontrasztot alkot fehér vagy élénk rózsaszín növényekkel társítva. Jól mutat gólyaorrokkal, bugás lángvirágokkal, harangvirágokkal összeültetve. Imádják a lepkék! Sok napfényt és jó vízgazdálkodású, lehetőleg semleges kémhatású vagy savanyú talajt igényel. Kedveli a lazaszerkezetű homokos talajokat. Mivel gyökerei mélyen behálózzák a talajt, rosszul viseli az átültetést. Vízigénye viszonylag alacsony, jól tolerálja a szárazabb időszakokat is, feltéve hogy már eléggé meggyökeresedett. A magasabb száraknak támasztékra lehet szüksége. Tápanyagban szegényes talajban is szépen fejlődik. Kártevők és betegségek ritkán támadják
meg.
Délszaki kutyatej, szürke kutyatej (Euphorbia myrsinites)
A délszaki kutyatej vagy szürke kutyatej (Euphorbia myrsinites) a kutyatejfélék családjába tartozó dísznövény, alacsony termetű évelő pozsgás növény. Jól mutat sziklakertbe ültetve, illetve a kert minden olyan pontján, ahol sziklát, köveket használtunk. Fagytűrő, évelő pozsgás növény. Terülő habitusú, sziklakertekbe, kőfalakra telepíthető igénytelen, szárazságtűrő kutyatej féle. Talaja legyen laza, homokos, vagy kavicsos szerkezetű. Napos, meleg helyre ültessük. Gondozást nem igényel, télen is megtartja látványos, spirálisan növő leveleit. Ebben az időszakban kicsit megkopaszodik, de tavasszal új erőre kap, és csodás, dús, friss hajtásokat hoz. Virágzása egész korán bekövetkezik, április-májusban hozza a kutyatejfélékre jellemző zöldes-sárga ernyős virágait. Levelei húsosak szürkészöld színűek. Magassága: 10-20 cm. Vigyázzunk, mert tejnedve bőr- és szemirritációt okozhat, gondozásakor viseljünk kesztyűt!
Díszhagymák (Allium sp.)
A díszhagymák az Allium nemzettség olyan hagymafajai, melyeket a kertekben évelő dísznövényként, és nem haszonnövényként ültetünk. Változatos méretek és színek jellemzik ezeket a főként kora nyáron virágzó izgalmas virágokat. Egészen alacsony, törpe növésű, és akár másfél méter magas, hatalmas gömb virágú változatokat is találunk közöttük. Az ősszel elültetett hagymák tavasz végén és a nyár első felében pompáznak, épp abban az átmeneti időszakban, amikor a tavaszi hagymás virágok már kezdenek elvirágozni, a nyári virágok pedig még nem indultak be igazán.
Díszpipacs, keleti mák (Papaver orientale)
A nemzetség fajainak többségétől eltérően Magyarország éghajlatán is évelő. Fagytűrő, teljes napon, száraz és nedves időben egyaránt fejlődik. Mély, sok tápanyagot tartalmazó talajt igényel. A sekély talajvízre és a túlöntözésre érzékeny. A díszpipacs sajnos rövid ideig virágzik, de a csodálatos, 15 cm átmérőjű csésze alakú fehér, lazacszínű, narancssárga, rózsaszín vagy piros virágok szépsége kárpótol bennünket. A magtok körül elhelyezkedő sziromlevelek tarka krepp-papírra emlékeztetnek, a tövüknél gyakran sötét ibolyaszínűek vagy barnás árnyalatúak. Hatalmas zöld, fogazott vagy mélyen hasított szélű levelei szőrösek és mérgező tejnedvet tartalmaznak. Elvirágzás után visszahúzódnak, de ősszel ismét kihajtanak. Hidegebb éghajlaton a töveket takarjuk fenyőgallyakkal. A pipacs hosszú karógyökeret fejleszt, ezért a későbbi átültetést nem viseli el. A növény végleges helyének kiválasztásánál erre legyünk tekintettel.
Dúsvirágú varjúháj (Sedum kamtschaticum var. floriferum)
