Újesztendő, tervezgetés, újrakezdés és folytatás: Pihen még a kert, de a gazda már a tavaszi, nyári ágyásokat látja. És papíron, vagy gondolatban beosztja, mi hová kerül majd. Melyik vetemény alá kell bővebb trágyázás, melyiknek a helyét kell alaposan előkészíteni. A vetőmagokat válogatja, s összeírja, miből kell újat, frisset beszerezni, melyikből van elég a januári vetéshez.
Az üvegházat, fóliát – ha primőrök termesztésébe fog – kitakarítja, előkészíti a fűtéshez. Talán megtérül, talán, mint az utóbbi években általában, nem lesz kemény és hosszú a tél.
Aki úgy véli, ma már nem éri meg eladásra termeszteni, főleg nem karalábét, uborkát, az „összébb húzza a zöldséges körül a nadrágszíjat”. Csak annyi veteménnyel számol, amennyit a család elfogyaszt. Nem fűti az üvegházat, a fóliát. Inkább egy melegágyat készít, hogy az abban keletkező hővel (bioenergia) neveljen palántát a kora tavaszi ültetésekhez.
Nem kell okvetlenül az udvar végébe rejteni a saláta, a cukorborsó, a hagyma ágyásait, s a kíváncsi szemeknek szánni a füvesített területeket. Az udvar, a kert a miénk, a gyakorlati szempontokat, saját kényelmünket, azt a látványt, amelyet saját házunkból kitekintve nyújt majd, kell elsősorban figyelembe vennünk. Jó, ha nem kell messzire mennünk egy maréknyi petrezselyemzöldért, néhány újhagymáért. És fontos, hogy a legtöbb vizet kívánó vetemények legyenek a legközelebb a kúthoz.
Mert aki kertészkedik, annak saját öntözőkútra van szüksége. Nagy pazarlás vezetéki vízzel öntözni.
Ha még mindig nem döntöttünk, telepítsünk-e bogyósokat, szánjuk rá magunkat. A ribiszke, a málna, az egres, a szamóca a legízletesebb, legkisebb helyet igénylő, nagyon finom gyümölcseink. Még a legszűkebb udvaron, legkisebb kertben is készíthetünk magas ágyást. Négy-hattagú család számára elegendő bogyósgyümölcs termeszthető egy-egy ilyen ágyáson.
Érdemes átnézni a tavalyi számadásokat. A „megéri, nem éri meg” töprengés, hiába egyértelmű a végeredmény, hogy ha mindent beleszámítunk, a vetőmagot, a műtrágyát, a permetező szereket, az öntözéshez felhasznált vizet és villanyáramot, esetleg a saját munkánkat (ásás, kapálás, gyomlálás, gereblyézés, öntözés, és megint gyomlálás) nem is számítva, akkor kiderül, az áruházakban talán még néhány zöldségfélét (sárgarépa, káposzta, karfiol) olcsóbban megkapnánk.
Viszont annyi minden megdrágult: a burgonya, a vöröshagyma, a petrezselyem, a zeller, a kelkáposzta, a póréhagyma, hogy ha lehet, saját fogyasztásra termesszünk belőle! És a fokhagyma! Bizony, tartja az árát…
Akinek tenyérnyi kertje van, az ne hagyja parlagon. És a megtakarított pénz mellett öröm, siker, kimondhatatlanul jó érzés a saját kezünk munkájával termesztett zöldséget a családi asztalra tenni. Ez éltet, ez késztet mindig újra kezdeni. És segít reménykedni, hogy a következő év sem lesz rosszabb, mint az előző. Talán még jobb is lehet valamivel…
