Eredetileg a lápföldek virágai voltak, ezért savanyú talajra, állandó nedvességre van szükségük. A legtöbb szobanövénnyel ellentétben az azáleák akkor virítanak szépen, ha gyökereiket olyan kis cserépbe szorítjuk, amelyet szinte egészen kitöltenek.
Aki kertjébe rododendronokat telepített, könnyen megtanulja nemesített változatuk bánásmódját is. Hűvösebb helyiségben érzik jól magukat, ha földlabdájukat nem hagyjuk kiszáradni. Az elnyílt virágokat mindig le kell csípni, hogy az újak kinyíljanak. Tavasszal a kert árnyékos helyén, cserepüket a földbe süllyesztve „nyaraltathatjuk”. Mészmentes műtrágyával, vagyis savanyú kémhatású tápoldattal trágyázzuk. Virágüzletekben kapható kimondottan az azáleák, rododendronok számára készített virágföld, amely savanyúbb kémhatású, mint a többi.
Tulajdonképpen kényes virág. Állandó figyelmet, gondoskodást igényel. Hol a leveleit kell permetezni, hol a virágcserép tányérjára terített kavicsréteget vízzel feltölteni, hogy szépen nyíljanak a virágai. És még a szobában sem legyen túlságosan meleg. A figyelmet és a gondoskodást azonban egész virágözönnel hálálja meg, ami ilyenkor, a szürke télben igazi gyönyörűség a szemnek.
Az azálea életben tartása, és virágzásra bírása igazi szép kihívás a növénybarátoknak, így nevelése már csak azért is javasolt, mert a virágzás hatalmas sikerélményt jelenthet. A virágzás igazán megkapó látvány, a tölcséres alakzatú virágok eredetileg pirosak, de a nemesítéseknek köszönhetően szinte végtelen színekben és színkombinációkban pompázhatnak, így az is kivitelezhető, hogy egy díszágyás vagy egy szobai virágsarok csak azáleából álljon, mégis változatos é színpompás legyen!
