A szamárköhögés tágabban értelmezve – különböző kórokozók által okozott tünetegyüttes (szindróma), amelyet rohamokban jelentkező jellegzetes köhögés, hetekig elhúzódó kórlefolyás jellemez.
Tünetei: a hányás, kínzó köhögés, hurutos köhögés, húzó belégzés izgatott köhögés.
Az életet veszélyeztető szövődményei főként csecsemő- és kisdedkorban fordulnak elő, újabban azonban a felnőttekkel, idősebb nagyszülőkkel érintkezve, közülük is többen elkapják. A járványos formában jelentkező betegség elleni védőoltás nálunk is kötelező, ennek eredményeként a szamárköhögés nem tartozik a gyakran észlelhető fertőző betegségek közé. A Covid utáni időszakban – például az idén, kora tavasszal, ha keveset beszéltek, írtak is róla, nagyon sokan szenvedtek tőle, Óvodások, iskolások, vagy a rájuk otthon felügyelő szülők, nagyszülők.
Tehát tudatosítani kell azt a tényt, hogy a pertussis kórokozójára fogékony (azaz védtelen) emberek – iskoláskorúak és felnőttek egyaránt – élnek közöttünk; ők elkaphatják a betegséget és tovább is adhatják. Az anyától származó védelem bizonytalan, ezért az egészen fiatal oltatlan csecsemők is megbetegedhetnek. A légúti és az idegrendszeri szövődmények következtében közöttük fordul elő a legtöbb haláleset.
A szamárköhögés előfordulása, okai
A pertussis létrehozásában a Bordetella nevű baktériumcsoportba tartozó alfajok: a Bordetella pertussis, parapertussis, bronchiseptica és holmesii játszanak szerepet. A kórkép világszerte előfordul, minden életkorban kialakulhat, legsúlyosabb a védettséggel nem rendelkező csecsemők Bordetella pertussis okozta betegsége.
A szamárköhögés diagnózisa
A tipikus köhögési rohamok esetében az orvosnak nem nehéz megállapítania a szamárköhögést. Az éjszakai, a nyelv kidugásával járó rohamok különösen jellegzetesek. A köhögéseket a nyelv hátsó, gyöki részének vizsgáló spatulával való megnyomásával is könnyen ki lehet váltani, ami betegség esetén a gyanút erősíti.
A kórokozó baktériumot a betegség kezdeti stádiumában a torokból vett kenetből speciális festéssel lehet kimutatni.
Tünetei, kórlefolyása
A szamárköhögés típusos esetben jellegzetesen három szakaszban lezajló betegség. Az első szakasz 1-2 hétig tart, légúti hurutos tünetek jellemzik („hurutos szakasz”) főként éjszakai köhögéssel. Ezt követően a tünetek egyre súlyosabbá válásával alakul ki a második szakasz, az ún. „paroxizmális köhögés szakasza”. Erre jellemző a 4-6 héten át fennálló, rohamokban jelentkező, kínzó köhögés, a hangos, húzó belégzés („szamár-ordítás”) és a rohamot befejező hányás. Fiatal, oltatlan vagy csak részben immunizált csecsemőkben a köhögési rohamok során légzésszünet (apnoe), ill. légzésleállás is beállhat. A tünetek enyhülésével, majd fokozatos megszűnésével következik a harmadik szakasz, a 2-3 hét alatt lezajló felépülési időszak („rekonvaleszcens szakasz”). A légúti ingerek vagy izgalom kiváltotta köhögés azonban még hónapokig pertussisra emlékeztető lehet.
A szövődmények különösen csecsemő- és fiatal kisdedkorban gyakoriak, azonban ahogy a mostani helyzetből kiderül, felnőttek, idősebb, gyenge immunrendszerű emberek is megfertőződhetnek vele; a középfülgyulladás (otitis media) és tüdőgyulladás (pneumonia) mellett ritkábban idegrendszeri komplikációk, görcsös állapot (eclampsia) is felléphetnek. Minden nyolcadik fertőzöttnél tüdőgyulladás, minden huszadiknál agyi károsodás léphet fel. 200 beteg közül egy meghal.
A felnőttkori betegség tüneteit, súlyosságát az aktuális védettség mértéke határozza meg leginkább. Ennek függvényében sokféle lefolyás fordulhat elő. Leggyakoribb tünet az elhúzódó, 2 héten túl fennálló, izgatott köhögés, esetleg befejező hányással. A hangos, húzó belégzés ebben az életkorban ritka. A gyermekkori formára jellemző laboratóriumi jelek a feltűnően alacsony vörösvértest-süllyedés (1-2 mm/ó) mellett a vérképben magas fehérvérsejt-szám limfocita-túlsúllyal. A felnőttek betegségében ezek nem jellemzőek.
Újabb, széleskörű felmérések azt mutatják, hogy az enyhe, ún. atípusos kórformák gyakoribbak, mint azt korábban vélték. Különösen érvényes ez a korábban már oltottak, a serdülők és a fiatal felnőttek vonatkozásában. Utóbbiak fertőzőforrásként szerepelnek, a nem oltott csecsemők és fiatal gyermekek megbetegedései többnyire ezekből a fel nem ismert esetekből származnak.
A Bordetella parapertussis okozta kórfolyamat hasonló, de kevésbé súlyos lefolyású. A kórokozók elkülönítése kizárólag laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges.
A szamárköhögés kezelése
Bár a szamárköhögés kórokozóival szemben hatékony antibiotikumok állnak rendelkezésre, az antimikróbás kezelés csak a betegség terjedésének akadályozásában játszik szerepet, a lefolyást érdemben nem befolyásolja.
A szamárköhögés megelőzése
A szamárköhögés elleni védőoltás hazánkban kötelező.
Jelenleg a csecsemők 3 hónapos koruktól kezdve több alkalommal ismételten kapják az oltást (csecsemőkorban 3, 4 és 5 hónapos korban, majd 3 és 6 éves életkorban). A kötelező, térítésmentes oltást az ún. „teljes sejt” (pertussis whole = Pw) vakcinával végzik, amelyben az immunitást kiváltó komponens az inaktivált állapotú, azaz megbetegíteni nem képes Bordetella pertussis baktérium. Az oltást kombinációban adják be, egyidejűleg kapnak immunizálást a csecsemők és gyermekek a torokgyík (diftéria) és a tetanusz ellen is (DPT-oltás).
Amint a bevezetőben említettük, a fejlett országokban az évtizedek óta kötelező védőoltás eredményeként a betegség nem fordult elő nagyobb járványok formájában.
A csecsemők és gyermekek között a klinikailag szamárköhögésnek tartott megbetegedések száma hosszú ideje évente 100 alatti, ez mindenekelőtt az oltási naptárban előírtak közel 100%-os végrehajtásának köszönhető. Jóllehet a hazai használatban lévő DPT-oltóanyagok Pw antigént (teljes sejt) tartalmaznak, az oltásoknak mellékhatása csak nagyon ritkán fordulnak elő, és az esetek súlyosságukat tekintve is jelentéktelennek mondhatók.
Az igen kedvező járványügyi helyzet a vakcinák hatékonyságát igazolja. Nincs viszont pontos adat arra nézve, hogy az idősebbek, serdülők és felnőttek között milyen gyakorisággal fordulnak elő azok az elhúzódó, súlyos köhögéssel járó kórformák, amelyekben, a nyugati országokban a Bordetella-baktériumokat oly jelentős arányban találják kórokozónak. Akik mégis ezeknek a tüneteknek a többségét (leginkább az elhúzódó köhögés velejáróit) tapasztalják, ne várjanak spontán gyógyulásra: keressék fel az orvost!
