Hiába gazdagok a hüvelyesek fehérjében, ásványi anyagokban, rostokban, B-vitaminban, hiába kínálják ésszerű vagy fogyókúrás étrendekben, reformkonyha receptekben, ímmel-ámmal esszük, sőt félünk tőlük. Különösen, ha társaságba készülünk, vendégeket várunk. Hagyományos módon elkészítve ugyanis a száraz bab, a borsó, a lencse, szelesítő hatású lehet, megterhelheti az emésztőrendszert. De tegyük hozzá rögtön: csak a hagyományos fajtákhoz tartozó hüvelyesek, hagyományosan elkészítve. (Rövid áztatás, a kellőnél rövidebb ideig tartó főzés, zsíros, vagy füstölt húsok, vastag rántások, tejfölös habarások.)
Szerencsére ma már a fenntartott, vagy hagyományos fajtákon kívül vannak olyan nemesített fajták is, amelyeknek a héja könnyen megpuhul, illetve, amelyeket sokkal rövidebb ideig kell főzni, mint a régi fajtákat. Például a lencsét, áztatás nélkül 20 perc alatt puhára főzhetjük. És semmiféle puffasztó hatása nincs. A babnak különösen nagy a választéka. A nagy, fehér magvú szárazbab és az apró szemű gyöngybab fajtákon kívül van számos konzervipari zöldbab-fajta, kiváló kifejtő, v. salátabab-fajta.
A hagyományos, régi fajták most érő hüvelyeit is leszedhetjük kifejtőbabnak. A mélyhűtőben tárolhatjuk fogyasztásig. És drága ugyan, de a következő évre válasszunk (vagy cseréljünk) az újabb fajtákból is. Gondoljunk arra, hogy nem okvetlenül szárazbabként kell felhasználnunk, ha nehéz a gyomrunknak. A világkonyha kiváló salátarecepteket kínál. És a bab, salátaként, nemcsak tökéletes, de ízletes húspótló is lehet. A hagyományos fajtákról tudnunk kell, hogy szívósabbak, nagyobb a betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képességük. És ha bőséges a terméshozamuk, ne mondjunk le a termesztésükről. De saját fogyasztásra vessünk, ültessünk jövőre salátababokat, vagy vajbabként, zöldbabként fogyaszthatóakat. Az idei termést pedig védjük meg a zsizsiktől, s amit nem fogyasztunk el, kínáljuk fel eladásra. Egész évben jó ára van.
