Azt hisszük, már mindent tudunk a felső légúti fertőzésekről (nátha, torokfájás, köhögés), hiszen sokan évente legalább egyszer átéljük. Még mindig akadnak azonban félreértések a témában.
Lassan vége a télnek, sokan mégsem tudnak „kijönni” a megfázásból. Vagy ha fel is gyógyulnak, egyes tünetek – például a köhögés vagy reggeli orrdugulás – velük maradnak. Sokan tapasztalják azt is, hogy míg régebben legfeljebb egy-két hétig tartott egy megfázás, manapság akár egy hónapig is elhúzódhat. És egyáltalán… biztos, hogy megfázásról van szó? Mi minden okozhat felső légúti tüneteket?
Létezik-e „csak megfázás” valójában?
„Nem fertőz, csak megfáztam” – szoktuk hallani. De vajon logikus-e ez így? Megfázásnak, meghűlésnek szoktuk mondani az orrdugulással vagy épp orrfolyással, tüsszögéssel, köhögéssel, esetleg torokfájással járó állapotot. A kifejezés azonban csalóka, hiszen a megbetegedést nem önmagában a hideg külső levegő (és ezen keresztül a testhőmérséklet csökkenése) okozza, ahogy sokan hiszik. Minden ilyen jellegű megbetegedés mögött valamilyen kórokozó áll – igaz ez a náthára éppúgy, mint az influenzára vagy a covid-okozta megbetegedésre. A betegség kísérője a gyulladás: fehérvérsejtek tódulnak az érintett szövetekhez, hogy támogassák a gyógyulást. Voltaképp emiatt vannak a náthatünetek: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, köhögés. Ez nem azt jelenti, hogy a hidegnek ne lehetne köze a dologhoz, ám nem közvetlen forrásként, inkább „rásegítőként” játszik szerepet. Minden féle fertőzés alapfeltétele az, hogy vírusok vagy baktériumok jussanak a nyálkahártyánkra – méghozzá elegendő mennyiségben.
Egy-egy egyed ugyanis önmagában nem képes bajt okozni, ha viszont tömegével támadnak, akkor nagy az esélye a megbetegedésnek – ez dr. Kádár János belgyógyász, immunológus, infektológus szakorvos véleménye, aki leszögezi: a levegő magasabb páratartalma is növeli a kockázatot. Ezen túl azonban az immunrendszerünk állapota is számít: télen kevesebb vitamint fogyasztunk, miközben kevesebbet vagyunk friss levegőn, többet érintkezünk zárt térben másokkal, ritkábban szellőztetünk, és persze az óvodák, iskolák szeptemberi megnyitása sem segít a helyzeten. „Emellett ősszel és télen lazább, szárazabb, repedezettebb, vagy a hirtelen hideg hatására vérszegényebb lehet a nyálkahártya, ami egyszersmind gyengébb védelmet jelent” –összegezi a szakember.
De akkor miért aggódunk annyira a gyerekekért, amikor nem vesznek sapkát, sálat, vagy mezítláb szaladgálnak otthon? Szervezetünk igyekszik konzerválni a test-hőt – mondja dr. Kádár János. – A hideg levegővel érintkező külső részek véráramlását csökkenti, hogy a hőt bent tartsa a testben. Emiatt romolhat a kórokozók elleni védelem: kevesebb sejt harcol az érdekünkben. Hogy az összefüggés nem közvetlen, az is mutatja, hogy nagyobb járványok jellemzően nem a leghidegebb hetekben alakulnak ki, inkább az átmeneti, enyhülő, nyirkos időjárás kedvez ezeknek. Ezért van az is, hogy sokan nem decemberben, hanem már a tavasz küszöbén fáznak meg.
Egyre jobban ismert ellenfeleink
Kórokozókat emlegettünk, de persze ez sem egy homogén csoport. A vírusok genetikai örökítő anyagból és fehérjéből állnak, önálló életre nem képesek, gazdaszervezetben (például bennünk) tudnak csak szaporodni. Eközben pusztítják is azt: ez maga a betegség. A baktériumok nagyobbak a vírusoknál. Voltaképpen egysejtű élőlények, amelyek képesek életben maradni a legkülönfélébb közegekben, például vízben, élelmiszereken, használati tárgyakon. De saját testünkben is számosan élnek, sőt, az úgynevezett jótékony baktériumok még segítik is szervezetünk működését – például a bélrendszerben. Kártékony típusai ugyanakkor megbetegítenek, akárcsak a vírusok.
Hogyan állapíthatjuk meg, hogy panaszainkat melyik okozza, és miért is fontos ez?
A baktérium okozta fertőzés kettő vagy több hétig is kitarthat, és az állapotromlás lassú. Jellemző különbség, hogy bár mindkét állapotnál bedugulhat az orrunk, és felköhöghetünk váladékot, ez a bizonyos köpet vírus mellett inkább híg és átlátszó, míg a baktérium jelenléte sárgászöldre festi. Baktériumfertőzés esetén jellemzőbb a magas láz, valamint a nyirokcsomók megduzzadása. Utóbbi esetben a tünetek általában nem múlnak el gyógyszeres kezelés nélkül, és ez antibiotikumot jelenthet. Ez ugyanis (mint az ma már köztudottnak mondható) csak baktériumfertőzés esetén hatásos, a vírusok ellen tehetetlen.
Ha az utóbbi döntött le a lábunkról, akkor inkább a forró italok fogyasztásában és a sok pihenésben bízhatunk.
A vírusfertőzések többnyire rövidebb ideig tartanak – tipikusan öt-hét napig –, és képesek maguktól odébbállni. Általában az első pár nap nehezebb, aztán fokozatos a javulás. Hőemelkedéssel számolhatunk, gyakoribb tünet az izzadás, de hidegrázás, étvágytalanság, gyengeség is előfordulhat. Vírusból sok változat szóba jöhet, hiszen több mint kétszáz olyat ismerünk, amelyik náthát okoz. Ez a magyarázata annak, hogy hiába győzzük le az egyiket, és akár válunk védetté vele szemben, a másik típus még leteríthet – akár évente többször is.
Az elmúlt években leginkább a koronavírus foglalkoztatott minket, közülük is a Covid–19 kórokozó. Ám ebből is sokféle fertőz, köztük négy olyan típus, amely kimondottan náthás megbetegedést vált ki. Ismertté vált még az RSV (respiratory syncitial virus) óriássejtes vírus, amely alapvetően enyhe, náthaszerű megbetegedést okoz, ám kisgyerekeknél, szív- vagy tüdőbetegséggel élő időseknél és gyenge immunrendszer mellett átterjedhet az alsó légutakra, hörgőkre, tüdőre, ami már veszélyesebb állapot. Ám nemcsak a náthát, az influenzát is vírus okozza, méghozzá három nagy csoportja.
Az A és a B nagyobb járványokért felelős, a C inkább csak enyhe légúti tüneteket okoz. Mutációkkal állandóan változnak, így játszva ki az immunrendszert. Bár szervezetünk ellenanyagot termel, a következő évben az már nem biztos, hogy hatásos.
Miből tudjuk, hogy influenzával állunk szemben? A tünetek általában hirtelen jelentkeznek, és órák alatt rosszabbodnak. Többnyire akkor is torokfájással, köhögéssel indul a dolog, de magas láz társulhat hozzájuk, és a fő jelzés az, hogy fájnak az izmaink, ízületeink, gyengék vagyunk, fejfájással küzdünk. Általában egy-két hetünkbe kerül a dolog. Veszélyessé a szövődményei tehetik, mint a tüdőgyulladás vagy középfül-gyulladás. De vajon mi a magyarázata annak, hogy egyre több a beteg, és a megbetegedéseinket intenzívebbnek, hosszabban elhúzódónak érzékeljük? Sokan úgy gondolják, hogy erősebb, fertőzőképesebb vírusok terjedtek el, ám a magyarázat inkább az, hogy a koronavírus alatti szigorú korlátozások miatt egy-két éven át nem estünk át légúti fertőzéseken, így most kellemetlenebbül éljük meg ezeket.
„Elfelejtettük, milyen is egy közönséges megfázás, és most újra szembesülünk vele” – nyilatkozta az ABC News-nak William Schaffner, a Vanderbilt Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó specialistája. És persze azoknak, akik egy ideje nem voltak náthásak, most gyengébb az immunitásuk. Ami a baktériumok okozta megbetegedéseket illeti, ott tényező lehet az antibiotikum rezisztencia is: a sok antibiotikum szedése miatt a baktériumok egyre ellenállóbbá válnak, hiszen ezek az ellenszerek átmenetileg elpusztítják ugyan őket, ám szervezetük „tanul”, fejlődik is az összecsapások alatt, és ez világszerte több százezer ember halálához vezet évente.
Védekezés – miben hiszünk?
Mivel a megbetegedéshez vitathatatlanul köze van a hidegnek, sokan a melegben látják a gyógyulás lehetőségét, és például jól betakaróznak, mondván, „kiizzadják a betegséget”. A dolog nem is alaptalan, hiszen a szervezet maga is sokszor védekezik hőemelkedéssel. „Ez megéri, hiszen a szervezet elsődleges védelmi vonala (vagyis az ölősejtek, falósejtek, illetve a bőr közvetlen kontaktusai) jobban működik magasabb hőmérsékleten” – mondja immunológus szakértőnk, aki szerint azért nem szabad túlzásba esni, mert a szervezet rosszul bírja a túlmelegedést: „Néhány fokos hőmérséklet-emelkedés után a fehérjék felmondhatják a szolgálatot, és görcsölés, eszméletvesztés, az elektrolit-háztartás zavara alakulhat ki”. Az izzadás viszont inkább csak kísérőjelensége a betegségnek.
És igazán hasznos lehet a forró húsleves fogyasztása is, amit sokan eredményesen alkalmaznak, ha egészségesek (és azok is maradjanak), ha betegek.
Ebben ugyanis glutamin található, vagyis egyfajta aminosav, a fehérjék építőeleme. Ez képes visszaszorítani a gyulladt szövetekhez áramló fehérvérsejtek számát, csökkentve ezzel a gyulladást. Emellett a levesben lévő zöldségekből vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz juthatunk, a tészta pedig szénhidrátforrásként erősít meg. A forró leves úgy hat a légutakra, mint egy jó inhalálás, a benne lévő fűszerek is tisztítják azokat. A folyadékbevitel és az elektrolit-tartalom szintén alapvető a gyógyulásban.
Ami mindezeken kívül jó eséllyel segít: 38,2 fok felett lázcsillapítás vizes lepedővel, hűtőfürdővel, a patikában ajánlott, recept nélkül kapható készítmények alkalmazása és – sok-sok pihenés.
