Halottak napján, ha akar, ha nem, mindenki emlékezik. Kora, állapota, élete képei villannak fel, szeretteivel együtt, róluk, majd búcsúzván tőlük. Azután az fájdalom, a hiány nem múló érzése. Régebben még kevés kénykép... Bővebben »
Váci Mihály: Valami nincs sehol Süvítenek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit... Bővebben »
„Csak semmi pánik!” Könnyű azt mondani, hogy ne féljen az ember! De ha megszólal a telefon és az öregember félig süketülő füléhez emeli, először nem is hallja jól, másodszor nem is érti,... Bővebben »
Péter, nem beszéltünk sokszor egymással. Akkor is keveset. Nem voltunk egy nemzedék. És nem mindig értettünk egyet. De félszavakból is megértettük egymást. Ó, hiszen kicsi korodban – Komáromba, az országos versmondó versenyre... Bővebben »
Mamahotel és/vagy idősgondozó Az utóbbi években ironikus címkével jelölik a szüleikkel élő huszon-harminc, sőt, negyven- és ötvenéves „gyerekeket”. Mondván róluk, képtelenek, vagy lusták, esetleg félnek önállósodni, azért maradnak a „mamahotelben”. „A szüleik... Bővebben »
Nem maradtak már sokan azok közül, akik számon kérnék tőlem egykori ígéretemet, amit gyerekkorunkban, könyvekhez jutva lelkesen tettem: hogy ha megnövök, megírom én is a mi életünket, a saját sorsomat, meg mindent,... Bővebben »
Ugye, ugye, csaknem elfelejtettük már, hogy a mai öregek, egykor, gyerekkorukban, olyan mesékkel szenderültek álomba, amelyeknek az utolsó mondata az volt ”Itt a vége, fuss el véle!”, de a sok bonyodalom után... Bővebben »
Itt a tavasz! Napforduló… Cseng a telefon. Rögtön… Négy csengetés, az ötödikre odaérek. Aki tudja, milyen lassan araszolok, kivárja, nem teszi le. Igen! Én vagyok. Történt valami? Jól vagy? Csak Emikével beszéltem.... Bővebben »
„Életmódi” Lassan. Kösz, jól. Ahogy lehet. Hát, hogyan is mondjam… Ha jobban lennénk, már ki sem bírnánk. Hát hogyan lehet ma az ember? Majd máskor, most rohanok. Felhívlak. Inkább Interneten, mert hosszú…... Bővebben »
MÁRAI SÁNDOR: HALOTTI BESZÉD Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?… Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat.... Bővebben »