Ez a régi bölcsesség itt, most, csupán a szójababra (Glycine max M. Fabaceae) vonatkozik. Mivel egyre többen fogyasztják nálunk is nagy zsír-és fehérjetartalmú magját húspótlóként, nem lehetetlen, hogy a termesztése iránti érdeklődés (ismét) feltámad. A pillangósvirágúak családjába tartozik, még mindig egyik legértékesebb takarmánynövényünk. Élelmiszernövényként való termesztése, feldolgozásának nálunk költségesnek vélt technológiája miatt, néhány évtized után, abbamaradt. Ma azért vetődik fel ismét ennek az igénye, mivel a boltjainkba kerülő szójakészítmények eredetét, minőségét nehéz megállapítani. Valószínű azonban, hogy a világszerte nagy területeken termesztett, génmódosított növények termése adja az alapanyagát.
Ha egészséges élelmiszert igénylünk, akkor megéri idehaza termeszteni ezt is.
A laza, vagy középkötött, jól levegőző talajokon egyenletesen fejlődik, ha csírázása, kelése időszakában egyenletesen nedves a talaja, vetéskor legalább 15 C fokos a talajhőmérséklet. Optimális csírázási hőmérséklet-igénye 20-23 C fok. 100-130 napos tenyészideje alatt is hasonló hőmérsékletre van szüksége, a nagy hőingadozások, vagy a forró szárazság nem kedveznek a fejlődésének. A dió-ízű „Caloria” fajta kifejezetten konyhakerti termesztésre való. A bokorbabhoz hasonlóan ültethetjük. Májusban, amikor a talajhőmérséklet már nem csökken az említett értékek alá. Sor- és tőtávolság 25-30 cm, egy-egy fészekbe 5-6 szem magot vetünk, 2 cm mélyre. A termés augusztusban érik. Valamivel kisebb, de több mag van a hüvelyekben, mint a borsóéban, s csak éretten lehet kifejteni.
