A kerttel élők, saját termést óhajtók tudják ezt: az időjárás kiszámíthatatlansága minden nyári nap meglepheti őket esővel, zivatarral, kánikulával vagy jégesővel. Minden kihívásara fel kell készülniük, egyetlen nap sem hagyhatják védtelenül sorsára a kertet, mert azzal mostanáig beléje fektetett munkájuk veszne kárba.
Folytatni és újrakezdeni
Amit kiégetett a júliusi napsütés, még újra lehet vetni. A beérett terméseket folyamatosan fel kell szedni, be kell takarítani. A céklát ne hagyjuk túl nagyra nőni, veszít a minőségéből. A tökféléket ma már nem szokás sokáig érlelni, a szárukon hagyni. Amíg körmünkkel bele tudunk vájni a héjukba, addig kell leszedni, s feldolgozni. A legkönnyebben tárolhatók legyalulva, felszeletelve a mélyhűtőben. Még most is vethetünk céklát, ha a korai termés elfogyott, vagy gond van a minőségével. Őszig szépen megnőhet.
Palántázhatjuk a gyorsan növő karalábét, a karfiolt, a leveleskelt, a póréhagymát, a fejes salátát.
A paprika öntözése
A gyakori, ám kis mennyiségű vízzel történő öntözés lassítja a paprika optimális növekedését, magyarán – többet árt, mint használ. Ugyanis, a talaj felső, mintegy 30 cm-es rétege, amelyben a paprika gyökérzetének legnagyobb része helyezkedik el, át kell, hogy legyen áztatva. Ehhez legalább 30 mm vizet kell kijuttatni, mivel körülbelül 1 mm locsolóvíz áztat át 1 cm-nyi talajt. Amennyiben ugyanis kis vízmennyiséggel öntözünk, egyrészt feleslegesen hűtjük a növényt, másrészt a paprika gyökérzetét a felső talajrétegbe szoktatjuk, ahol aztán kifejezetten megsínyli a forróbb napokat. A talajtól, a régiótól, az időjárástól függően a heti egyszeri, alapos talajbeáztatás kora reggel, vagy késő este ajánlható.
A gyümölcsösben
Augusztus elejétől szeptember közepéig lehetséges a gyümölcsfák metszése. A kellemes időjárás lehetővé teszi, hogy a fán ejtett sebek őszig begyógyuljanak, mert most gyorsabban képződnek a zárósejtek.
A fiatal, kielégítő növekedésű alma-és körtefák konkurens, és az ágak felső részén lévő hajtásait kell eltávolítani, a hosszú, felfelé növő oldalhajtásokat vízszintesen lehet lekötni, hogy hamarább termőre forduljanak.
A csonthéjasok nemcsak a ritkítást, hanem az erős fiatalítást si elviselik. A cseresznyét már júliusban, a meggyet augusztus második felében, az őszibarackot és a szilvát augusztus/szeptemberben metsszük. A korona felső részét úgy éri jól a nap, ha a középső ág felét vagy ennél is többet lefűrészelünk. A letermett almagyümölcsű fák ugyanebben az időszakban ritkíthatók. A termést nem kötött gyümölcsfák gyakran figyelmen kívül maradnak, pedig éppen ezek viselnek el most erősebb metszést. A fűrész okozta nagyobb sebeket kéregseb-záróval kenjük be, nehogy fertőzés érje a fát.
Az elhanyagolt, metszetlen meggyfák, felkopaszodott ágakkal és elvadult ostorhajtásokkal, csak abban az esetben fiatalíthatók, ha a törzsük és az ágaik egészségesek. A metszés az ágak hosszának 50%-át érintheti. Ezeken kívül az elöregedett, kopasz ostorhajtások ritkítására is szükség van. Ezt követően el kell távolítani az elágazás nélküli „ostorokat” is. Ezeket 3 cm hosszú csonk felett vágjuk le, ami az ággyűrűből új hajtás fejlődését idézi elő.
Metszés
A diófa koronája laza, metszés nélkül is kedvezően fejlődik. Ha mégis szükséges lenne a metszés, akkor erre a legkedvezőbb a nyár vége, augusztustól szeptember közepéig.
A tavaszi oltások utókezelést igényelnek. Azokat az ágakat, amelyeket, mint „vendégágat” hagytunk meg, már le lehet vágni, különösen az oltás közelében. A „vadhajtásokat” az oltás alatt 40 cm-re el kell távolítani, mert a nemesvessző fejlődését gátolják.
A termést érlelő gyümölcsfák ágainak letörése megakadályozható, ha a gyenge, gyümölccsel berakott vezérágakat feltámasztjuk. A dörzsölés okozta sérülések elkerülhetők, ha a támasztékot gumival, vagy műanyaggal bevonjuk.
A letermett málnát azonnal metszeni kell. Csonkot ne hagyjunk a vágásnál, a letermett vesszőket közvetlenül a föld felszínénél kell levágni, akár egyszer, akár többször érő fajta. Az idei tőhajtásokból csak az erősebbeket hagyjuk meg, mert ezektől várható a legjobb termés. Növényenként 5-7, folyóméterenként 10-12 új hajtás elegendő. A sorokból kifelé növő sarjhajtásokat ásóval 5-10 cm mélyen ki kell szúrni a talajból.
Kiszáradt egynyári virágok pótlására
Még ültethetünk magyar paréjt (Celosia argentea „Caracas), amelyet régebben, a magasabbra növő kakastaréjként ismertünk. A most beszerezhető, már virágzó, cserepes hibridek, felfelé törő, fénylő, csúcsos virágaikkal, alacsonyabbak, színek szerint egymás közelébe, kompozícióba rendezve, különleges látványt nyújthatnak, egészen a fagyokig nyíló virágcsokraikkal. A sárgától a liláig, a pirostól a sárgarépa színűig, vagy a bíborliláig számtalan árnyalatuk van.
Napos fekvést, jó vízáteresztő átlagos talajt igényelnek. Vízigényük közepes, érdemes földjüket kissé nyirkosan tartani. Az elnyílt virágok eltávolításával további virágzásra serkenthetők.
