A dézsás dísznövények dicsérete
A rideg betonkerítések töve, udvarok kopár sarka, sivár terasz és erkély válhat pihentető zöld szigetté, derűt sugárzó virágtengerré – ha akarjuk.
Kell hozzá elegendő fizikai erő (vagy egy kerekes emelő), több kisebb-nagyobb virágedény, jó földkeverék, elegendő öntözővíz és egy kis hozzáértő válogatás: mert nem mindegy, melyik égtáj felé nyitott a hely, amelyet a növényeknek szánunk.
De kezdjük az edényekkel. Már Szemiramisz függőkertjében és az ókori egyiptomi fáraók templomaiban is megtalálhatók voltak az ún. dézsás növények elődei. Léteztek különböző tetőkertek, amelyeket agyagcserepekbe, fadézsákba ültetett fácskákkal, növényekkel díszítettek.
Nyelvünk „dézsás növények” meghatározása azokra a cserepeseknél nagyobb növényekre vonatkozik, amelyeket több évig ugyanabban az edényben nevelünk, s ha kell, télen a ház, lakás védettebb helyére állítunk, nyáron viszont kiviszünk az udvarra, kertbe, kiteszünk a teraszra, sőt, a talajba is süllyeszthetjük, ha az edény bírja a strapát.
Ma már ez az edény a legritkább esetben igazi, fából készült dézsa.
Díszes, mutatós kerámia, agyag és kőedények igazán nagy választéka áll rendelkezésünkre. Ezek közül akkor válasszunk, ha télen fagytól védett helyre kerülnek, ugyanis, a fagy hatására megrepednének, eltörnének.
Persze, fából is készülnek virágtartó edények. Azonban ezeket is kezelni kell, hogy bírják az időjárás viszontagságait, védjék a bele ültetett növényt.
A lényeg, hogy a növény közegét jelentő tartóedény alján mindig legyenek lyukak, nyílások, amelyek elvezetik a vizet, s így az nem okozhatja a gyökerek rothadását. Vannak duplaaljú, vagy víztartó „közlekedő edénnyel” ellátott, műanyag virágtartók is. Ki-ki válogathat az ízlése, pénztárcája, virágai igénye szerint.
A beton, vagy kőedény is „működik”, ha elegendő, tápanyagokkal jól ellátott földkeverék kerül bele, alján kisebb kövekből, cserépdarabkákból, vagy égetett agyaggolyókból álló drénréteggel, amely felfogja és elpárologtatja a fölösleges vizet.
Napigényes növények:
rozmaring, leander, hibiszkusz, muskátli, lonc, mályvacserje. És – a citrusfélék (ha télre védett helyre kerülhetnek.)
Fényszegény helyre ültethetők:
tiszafa, angyaltrombita, fukszia, hortenzia, begónia, árnyliliom, babérmeggy, páfrányok.
Szűrt napfénybe, félárnyékba, vagy árnyákot adónak ültethetünk borostyánféléket, vadszőlőt. De a szaküzletek konténeres növényeinek ennél sokkal nagyobb a választéka.
Terjedőben van a törpe örökzöldek telepítése erkélyekre, teraszokra: illatos bukszustól az andalúz jegenyefenyőig, az oszlopos borókától az aranysárga borókáig, a vörösfenyőtől a lucfenyőkig.
Ha ezeknek a gondozását megtanulja az ember, hosszú távon mentesül az évi virágültetés gondjaitól.
De akár kombinálhatja is a kettőt. Az örökzöldek mellé tarka egynyáriak kerülhetnek. A levendulától az illatos levelű muskátlikig igen hosszú a sor.
Leander (Télen is kell neki a fény. Ha fűtetlen, de fagytól védett helyre tesszük majd, károsodás nélkül kibírja tavaszig. Persze, beszerezhetünk 5-18 C mínusz fokot elviselő fajtákat is, azokat bátran kint is teleltethetjük, ha megtanuljuk a módját.)
Kúszó rozmaring (Ugyancsak szüksége van a fényre télen is, valamint egyenletesen alacsonyabb hőmérsékletre, fagytól védett helyiségben. Déli fekvésű kertekben kint is teleltetik, de nem edénybe, hanem szabadföldbe ültetve, gondosan takarva.)
Az első fagyok előtt vigyük be:
Murvafürt (Bougainvillea), Kalapácscserje (Cestrum), Citrusfélék (Citrus), Mirtusz (Myrtus), Enciánfa (Solanum rantonetti), Angyaltrombita (Datura), Mályvacserje (Hibiscus), Ibolyafa (Tibouchina), Banánfa (Ensete).
Mínusz 5 fokig télálló:
Datolyapálma (Phoenix), Fukszia (Fuchsia), Leánder (Nerium), Szobahárs (Abutilon), Cserjés margitvirág (Argiranthemum), Sétányrózsa (Lantana), Szerelemvirág (Agapanthus), Washington-pálma (Washingtonia robusta), Hortenzia (Hydrangea), Kassszia (Cassia).
Mínusz 10 fokot rövid ideig elvisel:
Puszpáng (Buxus), Babérsom (Aucuba), Rozmaring (Rosmarinus), Babér (Laurus), Gránátalma (Punica), Bambuszok, kínai kenderpálma (Trachycarpus)
