Csak akinek minden gerezdjét az üzletben kell megvennie (4-6 euró kilója), az értékeli igazán. Legalább családi fogyasztásra termesszünk elegendőt, hiszen a mai drága időkben mindenen érdemes takarékoskodni, amin csak lehet. Mivel egészségünk érdekében minden nap legalább 2 gerezdet kellene belőle fogyasztanunk, hát váljunk ebből (is) önellátókká!
A fokhagymáról elmondható, hogy mindenhol termeszthető, ahol a többi zöldségfélék számára megfelelőek a feltételek. Vannak azonban különleges igényei is. Jó tehát, ha tudjuk, hogy inkább a mélyebb, humusztartalmú, agyagos talajt igényli. A kötött, agyagos talajban megtámadhatják a kártevők és a betegségek, a száraz, homokos talajban viszont a hozama lesz gyengébb.
Vigyázat!
Amire feltétlenül ügyelnünk kell, hogy ne ültessük közvetlenül fokhagyma, vagy hagymafélék után!
Viszont, saját szükségletre és értékesítésre is érdemes ültetni, mivel kis befektetéssel, úgyszólván minden felszerelés és öntözés nélkül is haszonnal kecsegtetően termeszthető. A hőmérsékleti hatások iránt közömbös. A talajban a legkeményebb hidegeket is átvészeli, a magas nyári hőmérséklet sem károsítja, csak beérését sietteti. A tavaszi ültetésűek kisebb termést adnak, mint az ősszel elduggatott gerezdek.
Nem jó frissen trágyázott talajba ültetni! Viszont jót tesz neki, ha az előtte termesztett növény alá került szerves trágya. Maga a fokhagyma minden zöldség számára jó elővetemény.
Az őszi ültetés sikerének alapja a jó minőségű fokhagyma. Csak a nagyobb gerezdeket ültessük. Ezek még a tél beállta előtt meggyökeresednek, s tavasszal korán fejlődésnek indulnak.
Még van egy-két hetünk az ültetésig. Addig készítsük elő az ágyást, a talajt (érett komposztot alaposan beledolgozhatunk), s keressünk jó minőségű ültető anyagot. Még véletlenül se válasszuk a kínai fokhagymát, bármennyire mutatós is!
A legjobbak a magyar makói fajták.
A makói hagymakultúra több mint két évszázados, de a helyi irodalomban az első módszeres feldolgozások mindössze 40—50 évvel ezelőtt jelentek meg. A fél világot meghódította már a hagymánk, osztatlan elismerést szerzett világszerte, csak éppen az összefoglaló irodalmi publikációk maradtak el. Véletlen feljegyzések, szűkszavú közlemények korábban is előfordulnak itt-ott elszórtan, de ezeket a tudomány még nem aknázta ki teljes mértékig. Az eddigi irodalmi anyagban is van ugyan utalás a korábbi termelési eljárásokra, az értékesítés módjaira stb., de szinte minden szerző fő feladatának azt tekintette, hogy saját korának hagymatermeléséről adjon átfogó képet.
A makói hagymakultúra páratlan gazdag irodalmában bőven található történeti, földrajzi, közgazdaságtani, szociológiai, nyelvészeti, néprajzi, biológiai, illetve növénynemesítési stb. feldolgozás, de még mindig elég sok a fehér folt főleg néprajzi, történeti és részben nyelvészeti vonatkozásban.
